Akarja-e ön, hogy az állam ezermilliárd forintot költsön energiacégek megvásárlására? Valahogy ez a kérdés még nem jutott eszébe a kormánynak, amely pedig nagyon szereti kikérni a választói véleményét. De csak olyan témában, amelyben biztos lehet a válaszban. Olyannyira, hogy kérdeznie sem érdemes.

Annál is inkább, mert a levelezős szisztémánál olcsóbb és pontosabb eredményt hozó módszerek vannak arra, hogy a hatalom megtudja, mit gondolnak fontos ügyekről a választói. Tudja ezt a kormány pontosan, alkalmazza is ezeket a módszereket, csak ezt éppen nem köti a leveleiben a címzettek orrára. A levelezés lényege annak a bizonygatása, ami egyébként a lehető legtávolabb áll a kormány habitusától: az egyeztetés, mások véleményének a mérlegelése.

Legfeljebb a bizonygatás ritkán sikerül annyira arcpirítóra, mint most a közoktatási stratégiáé, amelyet a téli szünet kezdetén küldtek ki véleményezésre és azt annak vége előtt vissza is kérték. A nemzeti együttműködés rendszere azért is válhatott a Fidesz-hatalom paródiájává, mert nem volt még olyan kormányzat a rendszerváltás óta, amely ennyire erőből politizál, ennyire hidegen hagyja egy-egy szakma vagy az ellenzék véleménye.

Példákat csak arra lehet sorolni, hogy az ellenvetés egyenesen dühöt váltott ki a kormányból, amely annál inkább ragaszkodott a rossz döntéseihez, minél jobban bírálták azokat. A mindenből harcot csináló retorikájában a kritika egyenlő az ellene irányuló támadással, amelyet ebből fakadóan mérlegelés nélkül le kell söpörni az asztalról, és azonnal még az eredeti elképzelésnél is keményebbel válaszolni. A jelenlegi hatalom számára az együttműködés azt jelenti, hogy akarjuk azt, amit ő. Csak ha így teszünk, akkor vagyunk részesei a rendszerének.