Attól függ. Ez a legpontosabb válasz arra a kérdésre, hogy gazdaságilag ésszerű-e egy harmadik rezsicsökkentés.

Noha a lakossági energiaárak terén a Fidesz-kommunikáció vezette köztudat elsősorban az energiaszolgáltatókra összpontosít, az áram- és gáztarifának csak mintegy harmada marad ennél a cégcsoportnál. A fennmaradó összeg a nagykereskedelem, a gáztárolás és az áramtermelés nagy részét lefedő állami MVM-hez (rajta keresztül az orosz gázt szállító Gazpromhoz, kisebbrészt a Mol-kézben lévő központi gázszállítóhoz, illetve néhány egyéb erőműhöz) kerül.

Az energiaszolgáltatók tényleges bevétele, illetve esetleges haszna azon múlik, a kabinet miként centizi ki az energiaár belső szerkezetének amúgy „trükkök százaitól” hemzsegő arányait. Míg a januári 10 százalékos lakossági rezsicsökkentés főként náluk csapódott le, addig a novemberi 11,1 százalék terhei elsősorban az MVM-nél. Utóbbit tehát, ha tetszik, a magyar adófizetők vállalták. A nagy kérdés, hogy a harmadikat ki fogja valójában fizetni?

Ma úgy tűnik, a rezsicsökkentés európai divat lett. Ám nem a Fideszt utánozzák Nyugaton. (Csehországban például a verseny csökkenti az árat.) Az áram a válság nyomán egyre olcsóbb Európában, és a Magyarországra gázt szállító Gazprom is megy lejjebb, ahogy közelíti a tőzsdei árakat. Kétségtelen, eddig egy energiacég sem ment tönkre a rezsicsökkentés miatt. Ám azt már nem tudjuk, a rendszer valóban kibír-e egy újabb lépést. A nemzetközi áresés begyűrűzését ugyanis a folyamatos forintgyengülés akadályozza. A benzin csak 15 százalékkal lett olcsóbb az elmúlt egy évben. Ötszázalékos puffer biztos lehetett a kusza magyar energiaárrendszerben. A kérdés az, volt-e több?