A GVH szerint a Budapest Bank, a CIB, a Citibank, az Erste, a K & H, az MKB, az OTP, a Raiffeisen, a TakarékBank, az UCB és az UniCredit összehangoltan, egymással egyeztetve korlátozta a devizahitelek rögzített árfolyamú végtörlesztését. A legnagyobb büntetést, 3,9 milliárd forintot az OTP kapta, a legkisebbet, 800 ezret a Citibank. A GVH elmarasztalta az FHB-t is, az azonban nem kapott bírságot, mert „csak passzív szereplője” volt a kartellnek.

A versenyhivatal korábban vizsgálta a Fundamenta Lakáskassza és a Magyar Cetelem Bank szerepét is, a két pénzintézet esetében azonban nem állapított meg jogsértést, noha a Cetelem egy csoportba tartozik az UCB-vel. A versenyhivatal elektronikus levelezések, belső feljegyzések alapján mérlegelt, de a döntésben szerepet játszott az a „retail risk reggeliként” emlegetett sorozat, amelyen a bankok illetékes munkatársai, de nem döntési jogkörrel felruházott vezetői vettek részt.

Hat ilyen találkozóból kettőre még a végtörlesztés bejelentése előtt került sor 2011 őszén, a többire azt követően. 2012 elején a GVH emberei razziát tartottak a bankoknál. A hatóság megállapítása szerint a pénzintézetek egységes, átfogó terv keretében összehangolták lépéseiket annak érdekében, hogy mérsékeljék a végtörlesztés intenzitását. A végtörlesztést sokan új forinthitelből teljesítették. A GVH szerint a pénzintézetek a saját stratégiájukra és az érdeklődő ügyfelekre vonatkozó információikat megosztották egymással, egyes bankok között kétoldalú egyeztetésekre is sor került, így befolyásolni tudták a folyamatot.

A bírság meghatározásánál súlyosbító körülményként értékelték, hogy a pénzintézetek többsége az összehangolt stratégiát végrehajtotta, s hogy a legnagyobb szereplőkről van szó, melyek együttes piaci részesedése meghaladja a 90 százalékot. A versenyhivatal enyhítő körülményként vettefigyelembe, hogy a végtörlesztés miatt a bankok veszteségeket szenvedtek el, valamint rövid idő alatt jelentős likviditási és erőforráskorlátokkal kellett szembenézniük.

A végtörlesztés több mint 300 milliárd forint veszteséget okozott a bankoknak, ennek harmadát végül az állam vállalta magára. A bankok vitatják a GVH megállapításait. A CIB, az MKB és az OTP már bejelentette, hogy bírósághoz fordul a versenyhivatal döntése miatt, de várhatóan így tesz majd a többi pénzintézet is. Az OTP hangsúlyozta, hogy döntései piaci racionalitáson alapultak, ésszerűek voltak, s nyilvános információkat és belső üzleti számításokat mérlegelve születtek.

Ráadásul a bank új hitelkiváltó termék bevezetésével is mindent megtett annak érdekében, hogy a lehető leghosszabb ideig elérhetőek legyenek a végtörlesztéshez szükséges forintkölcsönök. Személyi és tárgyi kapacitásainak határáig elmenve biztosította a hitelkiváltás lehetőségét ügyfelei számára, ennek következtében nem maradt olyan megalapozott hiteligény, amelyet az OTP nem elégített ki. Az azóta a jegybankba olvasztott pénzügyi felügyelet adatai szerint a 170 ezer végtörlesztő devizahitelesből 52 ezren új forinthitelből fizették vissza kölcsönüket.

A 312 milliárd forint új hitel kétharmadát a bankok folyósították. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint a végtörlesztést megelőző két évben egyetlen hónapban sem haladta meg a 20 milliárd forintot az új forintkölcsönök összege, ezzel szemben 2011 decemberében 40, 2012 januárjában 60, februárban pedig 35 milliárd forint ilyen hitelt nyújtottak a bankok.

Noha drágábban: a teljes hiteldíj-mutató a korábbi tízről 12 százalékra emelkedett. De mit tehetnek a döntés ismeretében azok a devizahitelesek, akik 2011 vége és 2012 eleje között a bankjuk magatartása miatt nem tudtak élni a végtörlesztéssel? A több száz devizahiteles perében eljáró Léhmann György szerint nem sokat. Az ügyvéd úgy látja: azoknál, akik nem tudtak végtörleszteni, egy perben utólag szinte lehetetlen bizonyítani, hogy ebben a bank akadályozta meg őket. A forinthitelből törlesztőknél elképzelhető, hogy lehet bizonyítani az adósnak okozott kárt, ám ez sem lenne sétagalopp – fogalmazott.