A Szabad Demokraták Szövetségéről sok mindent lehet mondani. Rosszat is, bőven. Talán meg is érdemelte a párt, amely a 2010-es választásokon végképp eltűnt a süllyesztőben.

De nem tudott annyira eltűnni, hogy a Fidesz ne nyitna tüzet mindazokra, akik valaha megfordultak a párt környékén. Hol csúzlival, hol ágyúval, hol molinóra festett hazugságokkal, hol gépiesített szóvivődroidokkal. Elég volt Kuncze Gábornak és Fodor Gábornak közös színpadon belekötnie a nemzeti együttműködés rendszerébe (miközben kicsivel izmosabbakat rúgtak az ellenzéki együttműködés rendszerébe), máris célgömbbe kerültek.

Holott Fodor volt az egyetlen, aki arról is beszélt október 23-án: az Orbán Viktornak tapsolók ugyanúgy a nemzet fontos részei, mint azok, akik le akarják váltani. Persze, ilyen a politika. De azt a látszatot kelteni, hogy az SZDSZ félmilliárddal tartozik a magyar államnak, amit a keresztény-konzervatív családok gyermekeinek kell megfizetniük, nem politikai huncutság, hanem hazugság.

Az SZDSZ közel félmilliárddal tartozik az MFB-nek. Mert ugyanazt a hitelt vette fel, amit a Fidesz is. Ugyanazzal az állami garanciával.

Az SZDSZ csődbe ment. A bebukott tartozást az eladott ingatlanokból ki lehet fizetni. Ha nem elég, ott (volt) az állami garancia. Amit a Fidesz is megszavazott. Egy befolyásos ember nemrég azt üzente nyilvánosan a Fidesz kommunikációs főnökének: annyi helyen hazudhat, ne az ő munkájával kapcsolatban tegye. Orbán Viktor azóta sem védte meg Kocsis Mátét. Nem is lehet.