Véletlenül bukkantam belé, hát utánabogarásztam. Most egy kis telefonkönyv következik. Sipulusz Rákosi Viktornak született, egy jelentéktelen faluban, a Zala megyei Ukkon. (Bocsánat, ukkiak!) Apja Ukkon és Ötvöspusztán gazdatiszt. Családi nevét Kremsnerről 1867-ben gyermekeivel együtt változtatta Rákosira. Beöthy Zsolt 1872-ben vette feleségül Rákosi Szidi színésznőt (Rákosi Viktor testvérét), aki egy külön és nagy történet. 1877-ben elváltak, de mindvégig jóban maradtak.

Rákosi Szidi 1852-ben született, német származék, Kremsner János és Vogel Anna lánya. 1867-ben kezdte a pályát. Testvérei: Jenő, Viktor, Márta, Ida. Majd mindegyik volt valaki, vagy mindnek volt valakije. Rákosi Jenő, a legidősebb Rákosi a testvérek között, színműíró, rendező, de legfőképpen újságíró. Rákosi Márta nevű testvérének férje Evva Lajos, a Népszínház igazgatója, majd pedig a Magyar Színház alapítója. Viktor húga, Rákosi Ida jelmeztervező.

A család talán legnevesebb tagja Beöthy László, Szidi és Zsolt fi a, aki egy időben négy színházat is igazgatott, és dúsgazdag lett. Beöthy László első felesége Soldos Sárika, Blaha Lujza leánya (ebből a házasságból született Zoltán fia, aki Rákosi Szidihez, a nagyanyjához került szülei válása után). Beöthyt kártyaszenvedélye vitte csődbe, elbukta kastélyát, birtokát, vagyonát. Kártyázás közben érte a halál. Szomorú históriáját Kellér Andor örökítette meg Bal négyes páholy című regényében.

A vizet fröcskölő szökőkút csövét nevezték latinul sipunculusnak, kicsit magyarosítva Sipulusnak, Rákosi Viktor neve innen való. Rákosi Viktor pár évet nevelkedett orvos bátyjánál az erdélyi Gyergyóditrón. Evvel meg is van az egyik hatás, mely átsugárzik novelláin, humoreszkjein: Erdély. A másik a német. Nagyon német. Pontosabban a magyar. Nagyon magyar. Mivelhogy németnek született, hát nagyon magyar akart lenni.

A la Herczeg Ferenc. Vagy Gárdonyi Géza. És különösen az akart lenni testvérbátyja, Jenő a lapszerkesztő, kiadó. Negyvennyolcas, függetlenségi. Nevezetes ember ő is. A harmadik hatás Pest. Sipulusz a pesti piaristákhoz járt, Pesten tanult jogot, pesti lapoknál dolgozott, sokáig Jenő bátyja keze alatt. A negyedik a redakciók világa, melyhez élete végéig, pontosabban betegsége kezdetéig kötődik. (Tizenkét éven át volt ágyban fekvő beteg, paralízisben szenvedett.) A Nemzeti Hírlapnál kezdte, a Pesti Hírlapnál folytatta, majd a Budapesti Hírlapnál dolgozott, aminek testvére, Rákosi Jenő volt a főszerkesztője. Aztán megalapította a Budapesti Hírlap mellékleteként megjelenő élclapot, a Kakas Mártont, és megannyi társaságnak volt tagja, egyebek között a Magyar Labdarúgó Szövetségnek is.

Az ötödik élmény a színház; az egész család élete a színház, a színházak körül forgott, ő is írt jeleneteket, darabokat. A hatodik hatás pedig falun érte, ahol gyermekkora telt le. Innen bukkannak elő írásaiban a parasztok, betyárok, kocsisok, malmosok, révészek, a romos kúriák lakói, lecsúszott kisbirtokosok. Sipulusz vérbeli hírlapíró volt; mindenről írt, ami él és mozog. Több mint húsz kötet humoreszket, novellát írt, és jó néhány hosszabb lélegzetű elbeszélést. Főműve a saját néven jegyzett Elnémult harangok című regény. Ennek főhőse Simándy, egy Hollandiában végzett lelkész, aki elszegődik egy az erdélyi hegyek közé dugott kis faluba, melynek magyar népe éppen átesik az elrománosodáson.

Simándynak három szerelme volt: egy székely, egy holland és Florica, a román pópa lánya. Hiába a szerelem, az elhivatottság, a lelkész visszapattan a valóról, a románosítás megállíthatatlan. Közben kalandos dolgok esnek, kezdve a medvevadászattól egészen az angol és orosz úri vadászokkal való találkozásig. Rákosi Viktor, miközben a pusztulásra ítélt magyarság tragédiájáról ír, a koldusszegény románságot is rokonszenvvel, ritka emberséggel ábrázolja. A hatodik, hetedik, nyolcadik kerület írója hihetetlen pontossággal referál az erdélyi valóról.

A könyv a maga korában rendkívül népszerű volt, több tízezer példányban fogyott el. Föl lehetne fedezni akár ma is, de nem fogják; hiányzik belőle a manapság elengedhetetlen gyűlölet.