34 százalékos áramárcsökkentés
Ehhez számításunk szerint ma 34 százalékos lakossági és 23 százalékos ipariár-csökkentésre lenne szükség, nem számítva, hogy a „versenytárs” államokban is folyamatos az árcsökkentés – rezsiharc nélkül is. Ráadásul 4-5 év múlva bármiféle új atomblokkunk is legfeljebb csak épülőfélben lesz. Az Eurostat 2013. első félévi adatai szerint a 41,2 forintos magyar kilowattóránkénti lakossági áramár az EU-tagországok sorában a 22. helyen áll.
Olcsóbban mérik a villanyt Lettországban, Horvátországban, Litvániában, Észtországban, Romániában és Bulgáriában. A miniszterelnök szavai alapján tehát vigyázó szemünket mostantól Szófiára kell vessük, ahol a magyar árnál 34 százalékkal kevesebbet, 27,3 forintot kérnek az áramszolgáltatók. (Csak remélni lehet, hogy Orbán Viktor ez esetben a tényleges és nem a fizetésekhez viszonyított energiaár-mutatószámokra gondolt. A kormányfő a két – egymástól merőben eltérő tartalmú és jelentésű – energiaár-statisztikát felszólalásaiban rendre keveri.)
A helyzet ugyanakkor nem oldódik meg olyan könnyen a november 1-i, 11,1 százalékos lakossági áramárcsökkentéssel. A nyáron ugyanis a bolgár kabinet szintén 5 százalékos áramárcsökkentésről döntött. (A bolgár helyzetre jellemző, hogy noha uniószerte legolcsóbban adják az áramot, az emelési törekvések kiváltotta tüntetések miatt az év elején az ottani kormány távozni kényszerült.)
Az Eurostat ipariáramár-kimutatása szerint a kisebb üzemek Magyarországon 35,7, míg a legolcsóbb Finnországban 27,4 forintot fizetnek egy kilowattóra áramért. Ez a magyar tarifára vetítve 23 százalékkal alacsonyabb. (A második legolcsóbb megint csak Bulgária 28,8 forinttal.) A cégek piacán tehát látszólag kisebb különbséget kell behoznunk. Ráadásul Orbán Viktor az indiai üzletembereknek is hangsúlyozta, hogy az ipari fogyasztók energiaárát szintén szeretnék lenyomni. Ám az Orbán-kabinet gyakorlata ennek gyökeresen ellentmond.
A kormány a novemberi 11,1 százalékos áramárcsökkentéssel egyes tarifatételek megfizetését a lakosságról az iparra terhelte. A korábbi csökkentések vagy akár -emelések során a Fidesz-kormány rendre a lakosságról terhelt át befizetnivalót az iparra. Az impozáns árletörési elképzelések módszertanáról Orbán Viktor annyit mondott, a kormány „közel van” az atomerőmű-bővítési megállapodáshoz, így az általa olcsónak nevezett atomenergia részaránya a jelenlegi 40 százalékról 60-70 százalékra nőhet. Kijelentései előtt hazai szakértők teljesen értetlenül állnak. Kétségtelen, hogy előkészítés alatt áll az erőműbővítésre kiírandó tender, de ez több éve csúszik.
Megállapodásközeli állapot értelemszerűen csak a pályázat kiírása, az ajánlatok beérkezése és azok kiértékelése után állhat elő. Ez a jelenleg futó hasonló – például cseh – kiválasztási folyamat tapasztalatai alapján önmagában több évet vehet igénybe. (Igaz, nálunk már a pályázat kiírása előtt erős orosz győzelmi esélyekről suttognak.) A megvalósítás – szintén a gyakorlati tapasztalatok alapján – szintén akár tíz évet is igénybe vehet. A kormány és a parlament által tavaly elfogadott energiastratégia 2020-ig a hazai termelésen belül az atom arányának visszaesésével számol. Az anyag „2025-ig” ígéri az első és „2030-ig” a második új paksi blokk üzembe helyezésének várható idejét.
Szakértők szerint 4-5 éven belül mindenesetre kizárt, hogy egy új atomerőműblokk ténylegesen üzembe álljon. Annak, hogy az új atomblokkoktól rövid távon olcsó áramot várhatnánk, ellentmondani látszik, hogy értékelések szerint a bővítés költsége akár 2-3 ezermilliárd forintra is rúghat, és a magyar kormány mindeddig semmiféle hivatalos pénzügyi modellel nem állt elő. Orbán Viktor ennek kapcsán korábban mindössze azt rögzítette, hogy a fejlesztésből tulajdonrészt át nem adunk senkinek.
Szintén csak a kulisszák mögött rebesgetik, hogy a beruházó a megtérülés több évtizedes időtartamára fix áramátvételi árat is kérhet a magyar kormánytól. Ez a jelenlegi – kétségtelenül alacsony – paksi árnak akár a többszörösét is kiteheti. Vagyis ilyen konstrukció esetén a beruházás több tíz éves megtérüléséig az új blokkok adta áram ára viszonylag magas lesz. A paksi atomerőmű által szolgáltatott áram azért „olcsó”, mert a harmincéves blokkok számviteli értelemben leamortizálódtak, nem kell utánuk hiteleket fizetni.
