Tegyék a szívükre a kezüket! Mi jutna először az eszükbe, ha kiemelten támogatandó fejlesztési célt keresnének az országban? Ugye, hogy a felcsúti kisvasút!

Magunk ezt régóta így látjuk, csak kínos lett volna, ha épp mi állunk elő ezzel. Holott a támogatás szakmai megalapozottsága vitathatatlan, hiszen a kisvasutak egyébként is a gazdaság húzóágazatává válhatnak, Felcsút környékén meg különösen elkél a támogatás, hiszen oda nem vitt pénzt a kutya se, nem volt, aki rá tudott volna venni gazdag cégeket a térség fejlesztésére. Érthető hát, hogy ezt a feladatot a kormánynak kellett magára vállalnia. Büszkén, egyenes derékkal.

Mindez annyira egyértelmű, hogy nyilvánvalóan vita sem alakult ki róla a kabinet ülésén. El sem tudjuk képzelni, hogy egy ilyen magától értetődő döntés meghozatalakor bárki ellentmondott volna. Igaz, valaki talán tartózkodott, de ő is csak az illendőség kedvéért: olykor pártelnökök megválasztásakor is hiányzik egyetlen voks a száz százalékhoz.

Mi tagadás, azért mégiscsak van egy kis rossz érzésünk: mintha ez a terv túlságosan óvatos lenne. Ha már a kormány áttereli Felcsút felé a milliárdokat, mi bizonyosan nagyobb ívű közlekedési koncepciót tartanánk szükségesnek. Elég arra gondolnunk, hogy ennek a temérdek pénznek a közúti fuvarozása előbb-utóbb tönkreteheti a helyi utakat. Aztán ki intézteti el a kátyúzást? Talán Mészáros Lőrinc? Rágalom!

Határozottan vissza kell utasítanunk azt az egyre terjedő pletykát is, amely szerint Budapest vezetése azt fontolgatja, hogy a négyes metrót kivigyék Orbán Viktor felcsúti házához. Ezt pedig egyébként indokolná az országot eluraló fociláz és az agglomerációs közlekedés állapota. De azért ne essünk túlzásokba: elég lesz oda egy mágnesvasút is.