Néha a győztes is lehet magányos. Angela Merkel példátlan győzelmet aratott tegnap Németországban, mert nem konfrontálódott, békés közéletet teremtett, nem élezte ki a vitákat. Inkább elkerülte azokat. A német társadalom pedig épp ezt várta tőle.

Miért ugráljanak, ha a társadalom többségének jól megy, a gazdaság növekszik, az embereknek van munkahelyük, az ország élhető? A szavazás tanúsága szerint a társadalom fele Merkelben látja annak a garanciáját, hogy ez így is marad a belátható jövőben. A kényelmes mindennapok közepette a jövő nagy kérdései nem érdeklik az embereket.

Angela Merkel most akkora győzelmet aratott, hogy azzal magának is fejtörést okoz. Az abszolút többség reális esély, ám nem biztos, hogy érdekében áll a CDU-nak. Küzdelmes az egyedüllét a csúcson, pláne egy-két mandátumos többséggel. A német közélet ráadásul szereti a konszenzust, a párbeszédet, sok szempontból egyszerűbb koalícióban kormányozni. Ha van rá jelentkező – ebből a helyzetből ugyanis az ellenzéki pártok nehezen jönnének ki jól.

Általános a vélekedés, hogy a CDU „bedarálta” az FDP-t, és tönkretette az SPD-t is, és valójában még a Zöldekkel is „elbánt”, amikor Fukusima után átvette az atomenergia-ellenes politikát. Merkel eddig minden szövetségből jól jött ki, a partnerek pedig rosszul. Most egyenesen olyan lesz, mint a kígyó ölelése: nehéz lesz megúszni élve. Fel van adva a lecke Európának is: akik az európai politika megváltozásában reménykedtek, most azzal szembesülnek, hogy a németek kiálltak a megszorítást szorgalmazó „Mutti” mellett.