OTP: távol-keleti tervek
Az OTP közel tíz éve van jelen Horvátországban, és az akvizícióval a jelenlegi több mint duplájára növelhetné piaci részesedését. A magyar bank a 2000-es évek első felében szorgalmasan vásárolta fel a pénzintézeteket Kelet-Közép-Európában, a vezetés deklarált szándéka szerint most kivenné a részét a régióban végbemenő konszolidációs folyamatból is, ezért egy ideje újra kutatnak a jó befektetési célpontok után. Az OTP privatizációja 1999-ben zárult le, a magyar állam ekkor értékesítette utolsó részvénycsomagját a Budapesti Értéktőzsdén. Egy évre rá a bank vezetése bejelentette új stratégiáját, amelynek középpontjában a régiós terjeszkedés szerepelt.
A pénzintézet szolgáltatási palettája addigra teljessé vált, túl volt egy jelentős informatikai fejlesztésen, és évről évre tekintélyes nyereséget termelt, amellyel „valamit” kezdenie kellett. Miként azt Bencsik László vezérigazgató-helyettes kérdésünkre megfogalmazta: az OTP az ezredfordulóra elérte Magyarországon azt a piaci súlyt és üzemméretet, amelynél a vezetésnek át kellett gondolnia a hosszú távon fenntartható fejlődés, valamint a növekedés lehetőségeit.
Ennek megfelelően a 2001–2006-os évek stratégiájában az organikus fejlődés mellett előtérbe kerültek a külföldi akvizíciók annak érdekében, hogy egy magyarországi központú régiós bankcsoport jöjjön létre. A térségbeli expanzió egy óvatos, puhatolózó lépéssel, a szlovák Investicná Rozvojová Banka (IRB) 2002-es megvásárlásával indult. A ma már OTP Banka Slovensko néven működő pénzintézet finanszírozta a Slovnaft olajvállalatot, amelyet a Mol 2001-ben kezdett el felvásárolni, de az OTP potenciális ügyfélként tekinthetett a több mint félmillió szlovákiai magyarra is. A sikeren felbuzdulva a magyar bank másodszorra már jóval merészebbet húzott.
Az OTP 2003-ban elindult az utolsó állami tulajdonban lévő bolgár bank, a DSK privatizációs pályázatán. A pénzintézet 1989 előtt az ország egyetlen takarékpénztára volt, tíz évvel ezelőtt pedig egymillió ügyfelével, kétmilliárd levás (akkori árfolyamon 260 milliárd forint) mérlegfőösszegével Bulgária legnagyobb bankja volt. Az OTP – a pályázaton az Erstét maga mögé utasítva – végül 311 millió eurót fizetett a DSK-ért. Egy évvel később az OTP már a román piacot szemelte ki magának. A RoBank volt a pénzintézet első magántulajdonban lévő külföldi szerzeménye. Az akkor Romániában működő 38 kereskedelmi bankból méretét tekintve a tizenharmadik legnagyobb, mérlegfőösszeg alapján mind össze egyszázalékos piaci részesedésű, 1995-ben alapított, ma már OTP Bank Romaniáért 47,5 millió dollárt fizetett az OTP. Ennél valamivel bátrabb volt Horvátországban.
A 2005-ben megvásárolt Nova Banka, 2005 szeptemberétől OTP Banka Hrvatska mérlegfőösszege alapján a horvát bankpiac nyolcadik legnagyobb szereplője volt, a vételár elérte a 236 millió eurót. Az OTP ezek után begyújtotta a rakétákat. A szerbiai terjeszkedés során 2005 decemberében megvette a Niska Bankát 14,2 millió euróért, majd 2006 márciusában a Zepter Bankát 34,2 millió euróért, végül 2006 júliusában az újvidéki Kulska Banka 67 százalékát 118 millió euróért (később a pénzintézet többi részvényét is felvásárolta). A szerzeményeket 2007 májusában olvasztotta össze OTP Banka Srbija néven, a bank piaci részesedése azonban még most sem éri el a két százalékot.
Ugyancsak 2006-ban bővült a portfólió a montenegrói érdekeltséggel: a 43 százalékos részesedésével a legnagyobb piaci szereplőnek számító Crnogorska Komercijalna Bankáért 105 millió eurót fizetett az OTP. A magyar bankcsoport még abban az évben hozta tető alá legnagyobb üzletét, 650 millió euróért megvette a Raiffeisen bank Ukrainét is. A kijevi székhelyű pénzintézet 1,2 milliárd eurós mérlegfőösszegével, 3,6 százalék piaci részesedésével akkor a hetedik legnagyobb volt Ukrajnában. Ugyancsak 2006-ban került az OTP tulajdonába az orosz Investsberbank. A több mint 1200 szereplős orosz bankpiac első ötven szereplője közé tartozó pénzintézetért 477,5millió dollárt fizetett az OTP, amely másfél évvel később 40,95 millió dollárért megszerezte az orosz Donskoy Narodny Bankot is. A régiós pénzintézetek közül az osztrák bankok mellett egyedül csak a magyar OTP volt, illetve most is aktív az anyaországon kívül.
Bencsik László szerint ennek az a magyarázata, hogy Kelet-Közép-Európa többi országának bankjait jelentős részben külföldi stratégiai befektetőknek adták el a rendszerváltás után. A nagy szereplők közül talán csak a PKO maradt ki ebből a folyamatból, a lengyel nagybank viszont azóta is csak a helyi piacon működik. A 90-es években Magyarországon is felmerült, hogy a legnagyobb hazai bankot, az OTP-t stratégiai befektetőnek értékesítsék, de végül a részvényeket a tőzsdére vitték, és a bank irányítása magyar menedzsment kezében maradt. Az OTP az akvizíciók során olyan országokra fókuszált, melyek gazdasága és bankrendszere jelentős növekedési potenciállal rendelkezett, és amely piacok hasonló fejlődés előtt álltak, mint amin a magyar már keresztülment. Így a pénzintézet okkal bízhatott abban, hogy a magyarországi átalakulás során szerzett tapasztalatok versenyelőnyt jelentenek a régiós konkurensekkel szemben – tette hozzá a vezérigazgató-helyettes.
Összesítésünk szerint az OTP eddig kétmilliárd euró körüli összeget költött a határon túli terjeszkedésre, ezek a befektetések pedig összességében kifizetődőnek bizonyultak. A bankcsoport konszolidált, adózás utáni eredménye tavaly 122 milliárd forint volt, szemben a tíz évvel korábbi közel 60 milliárd forinttal. A nyereség felét ma már a külföldi leánybankok termelik, ezért az utóbbi évek negatív eseményei (pénzügyi-gazdasági válság, a nem fizető hitelek arányának emelkedése, a különféle kormányzati intézkedések, például a bankadó vagy a végtörlesztés) a konkurenseknél kevésbé viselik meg az OTP-t. A bankcsoport tőkehelyzete európai összevetésben is kiemelkedőnek számít. A krízis kezdete óta jelentős, tavaly év végére közel hatmilliárd eurós, állampapírban, jegybanki kötvényben fekvő likviditási tartalékot halmozott fel, amelyből akár jó néhány nagyobb bank megvásárlására is futja.
Bencsik László elmondása szerint az OTP folyamatosan vizsgálja a lehetséges akvizíciós célpontokat. Elsősorban azokban az országokban, ahol már jelen van, a helyi leánybank mérete, illetve piaci részesedése azonban nem éri el az optimális szintet. Emellett továbbra is részt kíván venni a magyar bankrendszer konszolidációjában. Az OTP azonban most már messzebbre is tekint, a kínai és vietnami piacon is meg kíván jelenni. A vezérigazgatóhelyettes szerint a távol-keleti terjeszkedési terveket elsősorban az indokolja, hogy a várakozások szerint ezekben az országokban a következő évtizedekben lényegesen magasabb lesz a gazdasági növekedés, mint Kelet-Közép-Európában.
