A Walesa: Man of Hope című produkció csütörtök reggeli, negyed házat sem vonzó sajtó- és szakmai vetítése, majd a körülbelül egy tucat újságíró érdeklődését fölkeltő sajtótájékoztató tökéletesen jellemzi, hogy húsz év múltán Itália és a világ médiája mennyire érdeklődik a nagy káeurópai fordulatok iránt. A közömbösség oka lehet, hogy a lengyel sajtóban már évek óta tart a spekuláció a filmmel kapcsolatban, megírták, hogy a forgatókönyvet nagyon sokszor kellett foltozgatni, és általános vélekedés, hogy Wajda utóbbi három-négy rendezése – finoman szólva – nem volt már az a igazi.

Pedig maga a Walesa-film korrekt alkotás. Alapja egy interjú, melyet Oriana Fallaci készített Lech Walesával még 1981-ben. Wajda hangsúlyozta, hogy a filmben az eredeti interjú szövegét használták fel, mivel Fallaci olyan kérdéseket tett fel, amilyeneket senki más, noha sokkal finomabban bánt az egykori villanyszerelővel, mint másokkal. A címszerepet alakító Robert Wieckiewicz egyébként olykor egészen karikaturisztikusan alakítja a politikust, az atmoszféra gyakran a komédia felé tendál. Wajda szerint erre azért volt szükség, mert az interjú alatt Walesa megjátszotta magát; viszont nagyon fontosnak tartja, hogy olyan dialógusok is bekerültek, amikor a kommunistáknak bizonygatja, hogy ő csak egy melós, nem politikus. A végletek a filmben találkoznak.

A végéhez közeledő fesztivál versenyprogramjának talán legmegosztóbb filmjét viszont így lehetne összefoglalni: Scarlett Johansson és a testrablás. A Jonathan Glazer rendezte Under The Skint, amely Michel Fabernek a magyarul A felszín alatt címmel megjelent regényén alapul, a rajongók minden bizonnyal sci-finek fogják elkönyvelni – a vehemensebbek tán még a horror műfaját is belelátják majd. Nem is nagyon érdemes vitába szállni ezzel, ugyanis a mű középpontjában egy Laura nevű űrlény áll, aki egy gyönyörű nő bőrébe bújva (ez szó szerint értendő) magányos férfiakat keres, hogy felvigye őket magához, ahol aztán a társai megnyúzzák őket. Azonban Glazernek is tökéletesen igaza volt, amikor a premier után hangsúlyozta: ez a film nem sci-fi – egyszerűen egy mozi az érzelmekről.

A filmes ugyanis komolyan vette a regényt, a történéseket Laura nézőpontjából látjuk, aki eleinte rideg kegyetlenséggel szedi az áldozatait, de ahogy találkozik elesett és igazán érzékeny férfiakkal, lassan felfedezi a szerelmet és a szexualitást, mígnem utoléri a végzete. Az egyéni hangvételű sztorit a rendező legalább annyira innovatív képi világgal ábrázolja, plusz még az is ott van, hogy Scarlett Johansson nem egyszer anyaszült meztelenül közlekedik a kompozíciókban, ami legalább akkora elégedettséget okozott a vetítőben, mint a színésznő dívás felvonulása egy egészen mély dekoltázsú kisestélyiben.

A versenyprogram szelektorainak bátorságát jellemzi, hogy egy dokumentumfilmet is a pástra engedtek. Mondjuk, nem akárkiről van szó: Errol Morris művei a műfaj csúcsát jelentik. Az ő nevéhez kötik a nem fikciós mozgókép feltámadását az 1980-as években, a kritika is minden művét piedesztálra emeli. A The Unknown Known (Az ismeretlen ismert) című film tulajdonképpen egy kiszínezett interjú, méghozzá Donald Rumsfelddel – a sajtóvetítésen totális telt ház volt. (Számos fikciós mű képtelen volt ezt produkálni.)

Tulajdonképpen egy erős portrébeszélgetés a film, Morrisnak csak a hangját halljuk, a kamera vagy a politikus arcát mutatja „telibe”, vagy archív bejátszásokat látunk, melyek a legtöbbször megcáfolják Rumsfeld szavait, aki egyébként mestere a hazugságnak. Végigmegyünk Rumsfeld karrierjén: amikortól az Egyesült Államok legfiatalabb védelmi minisztereként hivatalba lépett 1975-ben, egészen addig, hogy 2006-ban az ifjabb Bush elnök alatt eltöltött majd hat év szolgálatot követően távozott a pozíciójából.

Ekkor már az amerikai történelem legidősebb védelmi minisztereként fejezte be hivatali idejét. Elképesztő, de Donald Rumsfeld végig szimpatikus tud maradni, miközben szinte élvezettel nyom le a torkunkon szélsőséges és elfogadhatatlan nézeteket. Amikor Morris felteszi neki az utolsó kérdést, hogy tulajdonképpen miért is vállalkozott az interjúra, széles vigyorral vág vissza: „Ez volt a legkegyetlenebb kérdése. A válaszom: tudja a fene!” Mi mindenesetre köszönjük neki és Morrisnak minden idők talán legerősebb politikusportréját – még úgy is, hogy pontosan tudjuk, a fele sem igaz annak, amit ez a pókerarcú és kimagaslóan intelligens férfi mond.

Wajda filmje keveseket érdekelt