Elég ahhoz csak távolról ismerni Mesterházy Attilát, hogy tudhassuk róla: lelki szemei előtt nem az a választási pártlista lebeg, amelyen az ő neve alatt másodikként Gyurcsány Ferencé díszeleg.

Nem egyszerűen azért, mert ez a jelenlegi népszerűségi adatok alapján durva túlzásnak tűnne, hanem azért, mert az MSZP-ben elnökségét éppen Gyurcsány ellenében sikerült megszilárdítania, és aligha hullatott könnyeket, amikor a volt pártelnök híveivel távozott. Ettől ők még egy oldalon állnak, a balon, de Mesterházy előbb fogadja el Bajnait elsőnek, mint Gyurcsányt másodiknak.

Tudja ezt Gyurcsány is, ajánlata mégsem az Emmi előtti vasárnapi virrasztás utóhatása. Realitása nem az elfogadhatóságában rejlik, hanem abban, hogy most lehet és kell kierőszakolni az együttműködés feltételeit. Bajnai is olyan ajánlattal kínálta meg az MSZP elnökét, amelyről tudhatta: azt úgy aligha fogadja el, azonban az akciója arra jó volt, hogy egy hét alatt tető alá hozták a választási megállapodást.

Gyurcsánynak sokkal rosszabbak a tárgyalási pozíciói, mint Bajnainak. Rá ugyanis nincs szüksége Mesterházynak. A szavazóira van szüksége. Kérdés, ezekhez a voksokhoz hozzájuthatnak-e a szocialisták úgy is, ha Gyurcsányt nem veszik újra a nevükre. Ráadásul akit Bajnaival együttműködve megnyerhetnek, azok egy részét Gyurcsánnyal összefogva elveszthetik. Az azonban nem jönne jól Mesterházynak, ha látványosan kiutálna valakit az ellenzéki együttműködésből.