Csillagos hetes
Első lett Kozák Danuta (K–1, 500 m), Medveczky Erika (K–1, 1000 m), Vajda Attila (C–1, 1000 m), a Vasbányai Henrik, Mike Róbert páros (C–2, 1000 m), a Szabó Gabriella, Fazekas-Zur Krisztina kettős (K–2, 1000 m), a Szabó, Kozák, Fazekas-Zur, Vad Ninetta négyes (K–4, 500 m) és a Douchev-Janics Natasa, Vad, Fazekas-Zur, Kozák kvartett (4×200 m-es kajakstaféta).
Ráadásul már a tíz dobogós helyet hozó „szenzációs szombaton” elérték Storcz Botond szövetségi kapitány célkitűzését. A szakvezető az elutazás előtt rögzítette: ha a csapat nyolc-tíz medállal tér haza, mindenki elégedett lehet. Ehhez képest a társaság tizenhét dobogós hellyel zárta a viadalt...
Az alaphangot, amolyan minden jó, ha jó az eleje alapon, Medveczky, a vb első döntőjének, a női kajakosok ezerméteres versenyének a győztese adta meg. Amikor kikötött az örömtől zokogó versenyző, azt mondta: „Köszönöm azoknak, akik hittek bennem akkor is, amikor már én magam sem.” Nyilatkozata idején persze még nem sejthette, hogy néhány óra múlva akár egy sportlövő is a pályára evezhetett volna a piros-fehér-zöldek képviseletében: a magyar drukkerek bíztak volna az éremszerzésben.
Mégpedig azért, mert a magyar válogatott mind a tíz szombati fináléban medált szerzett, így nagyon gyorsan az eksztázis határáig „küldte” a szurkolóit. Pedig a hangulatra már addig sem lehetett panasz: a délelőtt még ömlő eső elállt, a lelátó árnyékában ütős-fúvós zenekar adott minikoncerteket, a sült kolbász fogyott szépen, mi több, megérkezett a nézőtérre Katarina Witt kétszeres olimpiai bajnok műkorcsolyázó, színésznő, alapítványvezető, így ő is végignézhette a Magyarország–Németország „aranymeccs” első félidejét, melyben honfitársaink 5:4-re vezettek, amikor véget ért az első „döntős” nap programja. Igaz, a második „játékrészben” a vendéglátók fordítottak.