A kormánynak most éppen az Alkotmánybíróság elnökében ingott meg a bizalma, úgyhogy kvázi visszahívta Paczolay Pétert a Velencei Bizottságból, ahol szakértőként, tagként, alelnökként több mint két évtizede ismerték. Mást küldenek helyette, akiről egész Velence tudni fogja, hogy kinek a megbízható embere, és ennek megfelelően fogadnak majd mindent, amit mond vagy leír. A miniszterelnök állítólag a baltás gyilkos kiadatása miatti bocsánatkérés-féléért orrolt meg Paczolayra, aki pedig óvatos embernek bizonyult a kormányváltás óta, nem nagyon próbált fék vagy pláne ellensúly lenni.

Az általa elnökölt testület legföljebb olyan törvényeket meszelt el, amelyek már letagadhatatlanul szembementek a demokrácia és a jogállam elemi szabályaival, például a médiaszabályozás jelentős passzusait. Azokat se mind. Azokat, amelyek csak féligmeddig voltak büdösek, kevés szóra méltatta, a szolgálati nyugdíjak megvonásáról például még sehol a verdikt. (Igaz, a testület ma már jórészt a Fidesz jelöltjeiből áll, csoda, hogy a talárjuk színe még nem narancs, és nem Felcsút az új székhelyük.)

Ám hiába volt messzemenően tapintatos Paczolay, így sem kerülhette el a konfliktust. Más kérdés, hogy a kormány megint öngólt lő: új emberével nem tudja növelni befolyását a Velencei Bizottságra, ellenben eljátssza az esélyét arra, hogy kihasználhassa a maradék keveset. „Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Miért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis .” – József Attila két emberöltővel ezelőtt fogalmazta meg a tanulságot. Nem érdemes óvatoskodni.