Megzavarodtak a piacok: elhitték a jegybankelnök szavait, aki kedden a 3-3,5 százalékos sávot határozta meg az alapkamat leendő tartózkodási helyeként. Ahogy az lenni szokott, a határidős kamatjegyzések elmozdultak ebbe az irányba.

A leendőt a lehetségessel összekeverő jegybankelnök kommunikációs gépezete pedig gyors cselekvésre kényszerülhetett, hogy mederbe terelje az irányítás alól kicsúszó folyamatokat. A Reutersnek megszervezett interjún a kármentés Pleschinger Gyulára, a monetáris tanács külsős tagjára, Matolcsy kipróbált harcostársára hárult. Ő eleget tett a feladatnak, megüzente a piacnak, hogy bármit is mondott a főnöke, az nem több egyszerű magánvéleménynél. S mint megtudtuk, a tanács momentán héttagú, ahol mindenkinek lehet saját véleménye. Ergo: az alapkamat éppúgy lehet 2,8, mint 3,8 százalék.

Illúzió azt hinni, hogy bármiben is késhegyre menő csaták, parázs viták alakulnak ki a monetáris tanács kormánypártok által delegált külsős tagjai és Matolcsy emberei között; hiszen már a bemutatkozó sajtótájékoztatóján a jegybankelnök hosszasan méltatta az új vezetés és a mai tanács közötti kiváló kapcsolatot, „amit a hatékonyság, az együttműködés és az együtt gondolkodás jellemez”.

Az együtt gondolkodás pedig a különvéleményt ebben a nemzetieskedő rendszerben nem tűri, de a magánvéleményt se nagyon tolerálja. Kivételek és kivételezettek persze vannak. A főnökét kényszerűen helyretevő Pleschinger sem számíthat retorzióra. Sőt még vállon veregetés is jár neki, hiszen szavai egy forinttal gyengítették az eurót. Ám ettől az még korántsem biztos, hogy megfelelő emberek vannak a megfelelő helyeken.