A kormányfő tavaly ősszel még önfenntartó felsőoktatást vizionált: ezt hangsúlyozta a rektorok előtt is egy zártkörű rendezvényen Debrecenben, majd később a közrádió hallgatóival is megosztotta. Az ideáról aztán minden hozzáértő kifejtette: ilyen rendszer egész egyszerűen nincsen. A kormányfő természetesen nem hallgatott rájuk: kabinetje brutálisan megvágta az államilag finanszírozott helyeket, és bízott az új diák hitelkonstrukcióban. Ám a diákok erre utcára vonultak, hidat foglaltak, országos tiltakozáshullám bontakozott ki.

Ezt a miniszterelnök sem hagyhatta: tavaly decemberben egy budapesti romkocsmában pártja ifjúsági tagozatának képviselőivel találkozott, majd ezt követően egy közösségi oldalra föltett videóban meredeken váltott, s kijelentette: „azok, akik tanulni akarnak Magyarországon, elérik a tanuláshoz szükséges minőségi korlátokat vagy követelményeket – ez ma 240 pont a bekerülés tekintetében –, és elszántak, hogy tanuljanak, és utána Magyarországon szeretnének dolgozni, no, az ő számukra mindenfajta eladósodás nélkül továbbra is ingyenesnek kell maradnia az egyetemi és főiskolai oktatásnak”.

Szerda este óta világos: a felsőoktatás bonyolult rendszer, olyannyira, hogy végül mégsem mindig az történik, amit Orbán Viktor akar. Keretszám ugyanis mégiscsak van, igaz, most kapacitásnak hívják. Továbbá: nem mindenki jutott be 240 pont felett. Az igazsághoz tartozik ugyanakkor, hogy a kormány egyetlen ígéretét mégiscsak betartotta, jelesül azt, hogy legalább 55 ezer diákot beenged az államilag finanszírozott helyekre. A felvételi eljárás során az is kiderült, hogy a kormányfő szándékai ellenére a hallgatói preferenciák nem változtak: hiába erőlteti a kormány a műszaki pályát, idén is a gazdaságtudományi képzési terület volt a legnépszerűbb.

Az is bizonyos immáron, hogy a felsőoktatási intézményeknek komoly nehézségekkel kell számolniuk: a korábbiakhoz képest tízezerrel kevesebb önköltséges hallgató jutott be a felsőoktatásba. Szakemberek szerint ennek az oka az, hogy az elmúlt egy év felsőoktatás-ellenes kormánykommunikációja elriasztotta a fizetőképes keresletet. Jelenleg mindössze 18 ezer fiatal érzi úgy, hogy fizetne a tanulmányaiért, miközben volt olyan év a közelmúltban, amikor ez a szám a negyvenezret is megközelítette. Ez az intézményeknek milliárdos nagyságrendű bevételkiesést okoz. Kérdés, miként tudják az egyetemeket változatlan színvonalon működtetni e pénzek hiányában, az állami források folyamatos szűkülése mellett.