Az Élet és Irodalom 2013. június 21-i számában Háry a mienk című cikkében a Népszabadságra és a Wikipédiára hivatkozva azt írja Lantai András a szlovákok által egy héttel később újratemetett Skultéty László „huszár zászlós”-ról: „Nálunk Háry János alakjának ihletője. Garay János róla írta Az obsitos című elbeszélő költeményét, amelyet Kodály Zoltán zenésített meg.”

Ez az állítás több sebből vérzik. Kezdjük a végén és az egyszerűbbel: Kodály nem Garay művét zenésítette meg – aki mindkét művet ismeri, könnyűszerrel beláthatja ezt –, hanem Paulini Béla és Harsányi Zsolt szövegkönyvét. Ez utóbbinak kétségtelenül kiindulópontja volt Szekszárd halhatatlan szülöttének nagy sikerű verse, amely éppen 170 éve, 1843-ban indult világhódító útjára a Regélőben. Második részével csak később egészítette ki a szerző, s a kettő együtt lett a későbbi feldolgozások (Seress Imre, Heltai Jenő, Haugh Béla és mások) kiindulópontja.

Majdnem ugyanilyen nyilvánvaló Garay János hősének ősmintája. Ha bárki feltételezi is, hogy a Garay által egyértelműen magát csak huszárnak képzelő baka eredetije lehetett volna a még nyolcvanévesen is vitézkedő hadfi, Skultéty László, ez az ő fantáziájának dolga. Azt azonban Garay egyetlen sorával sem lehet bizonyítani, hogy a költő ismerte őt vagy hallott róla. Tud-e valaki bármely fő motívumában azonosságot megállapítani az agg huszár és Az obsitos hősének tettei között? Az még ennél is nagyobb probléma, hogy ha igen, akkor az őt megéneklő poéta miért éppen egy élő, ráadásul szülővárosában közismert nagyotmondó nevét ruházza rá?

További gondot jelent, hogy erről miért nem tudnak Garay régi és új életrajzírói? Ferenczy József, az első biográfus már megírja a vers jegyzeteiben: „A költeménynek élő hőse volt a költő szülővárosában, kit a város kicsinyje és nagyja ismert. A költő is bemutattatá magának, midőn 1846-ban családjával lenn járt Szegszárdon. Szüretben voltak mindannyian barátjánál, Mehrverthnél s a szüretelők közt ott volt a hires obsitos is”. Nem véletlen, hogy ez alkalommal „Garay titkolni kívánta kilétét s magát dr. Erdélyi Jánosnak adta ki...” A név nem kitalált, hanem szintén íróköltő viseli, aki A Pallas nagy lexikona szerint „egy ideig megosztotta Garay Jánossal a Regélő szerkesztésének gondjait”.

Ha csupán Háry nevét kölcsönözte volna az őt irodalomba emelő költő, aligha lett volna szüksége önnön személyével kapcsolatos titkolódzásra, de ha az obsitos saját kalandjait ismerhette föl, okkal-joggal félhetett a korholástól. Mindezt aligha szerette volna megérni a szüreten jelen lévő felesége és gyermekei előtt. Legalább ennyire érdekes a vendéglátó, Mehrwerth Ignác. Ő Garay gimnazista társa volt Pécsett, Az obsitos témáját is tőle kapta a költő, aki ezért hálából beleszőtte a műbe barátja alakját is: „az ismert költemény prüsszentő diákja Mehrverth volt” – írja Szinnyei József. Szóval Háry a mienk, de nem úgy, ahogy róla állítják. Ezek után hozzá illő kaland lenne idekeverni a manapság (immár halála után) úgyis különös útra kényszerülő Skultéty Lászlót, aki alighanem maga csodálkozna rajta, mi mindent nem fognak rá mostanában.

Dr. Töttős Gábor Szekszárd

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.