Játékgép meghívottaknak
A meghívásos pályáztatást, amelyben tíz vidéki kaszinó létesítésének jogát ajánlanák fel az arra érdemesnek tartott cégeknek, nemzetbiztonsági okokkal indokolják – csakúgy, mint tavaly ősszel a nyerőgépek és elektronikus kaszinók betiltását. Csak így látják biztonságosan kiszűrhetőnek azokat a csoportokat, amelyek nemzetbiztonsági vagy szerencsejáték-felügyeleti kockázatot jelentenek.
Ellenzéki képviselők szerint azonban a meghívásos eljárás legvalószínűbb célja, hogy a Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter által meghirdetni tervezett tíz vidéki koncessziós kaszinó létesítésének és működtetésének jogát könnyedén átjátszhassák a Fidesz-közeli cégeknek és a „haveroknak”. Harangozó Tamás (MSZP) épp ezért azt javasolja, hogy a Szerencsejáték Zrt. égisze alatt hozzák létre a tíz vidéki kaszinót; az állami tulajdonú szerencsejáték-szervező cégben ehhez ugyanis már most is megvan a kellő szaktudás, tőkeerő, és a cég képes kiküszöbölni az esetleges nemzetbiztonsági kockázatokat is.
A kormány láthatóan nem ezt a megoldást favorizálja, noha az új kaszinók felállításának nyilvánvaló célja a költségvetési bevételek növelése. Varga Mihály az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának írt levelében – amelyben a testület véleményét kérte a tervezett zártkörű koncessziós eljárásról – elismerte, hogy a liberalizált szerencsejáték-ipart felszámoló múlt őszi parlamenti döntés kizárólagos nyertese a három nagy kaszinó.
Az azokban működő pénznyerő automaták bevétele tavaly az előző évinek majd a háromszorosa lett (275 százaléka). A döntés vesztesei ugyanakkor a törvénnyel kisemmizett, igazukért és főleg kártalanításukért jelenleg Strasbourgban pereskedő egykori piaci szereplők, játékterem-üzemeltetők, kocsmárosok, akiknek az üzletében néhány automata is működött, valamint maga az állam. Utóbbi nemcsak hogy három hónap alatt milliárdoktól esett el, de a liberalizált piac megszüntetése óta egyre többet és többet kénytelen költeni az illegális játékbarlangok felkutatására és felszámolására. A jelek szerint az illegális szerencsejáték-piac feltérképezése és kifehérítése szerény sikerrel járt eddig.
Miközben a szaktárca vezetője a nemzetbiztonsági bizottságnak írt levelében azt állítja: azok, akik eddig is hódoltak szerencsejáték-szenvedélyüknek, most kisebb részben külföldön, illetve az interneten, nagyobb részben az illegális piacon játszanak tovább. Ehhez képest – ugyancsak Varga leveléből – az is kiderül, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) a liberalizált piac megszüntetése óta több mint 9000 ellenőrzést tartott, de csak 137 esetben talált illegálisan működtetett nyerőgépeket. Azt egyelőre nem tudni, hogy a tárcának az illegális piac mértékére vonatkozó, számokkal alá nem támasztott feltételezése a téves, vagy a NAV ellenőrzései nem kellően hatékonyak.
Varga Mihály levele mindenesetre azt sugallja: bármelyik állítás is az igaz, az állam a lehető legrövidebb időn belül pénzt akar látni a szerencsejátékokból, s ennek érdekében a felszámolt liberalizált piac helyett újat épít, meghívásosat, „biztonságosat”. Már nem szempont, hogy a szegények ne dobálhassák a pénzüket a félkarú rablókba, nem berzenkedik a kormány „az ő politikai családjuk credójával összeegyeztethetetlen szerencsejátékok ellen”. Csak az számít, hogy a tíz kaszinókoncesszióból (a II. kategóriás kaszinó esetében ez legfeljebb száz játékasztal és maximum ezer pénznyerő automata üzemeltetési jogát jelenti) befolyjon évente és kaszinónként mintegy 850 millió forint a költségvetésbe.
A szakminiszternek a nemzetbiztonsági bizottság mellett az érintett önkormányzatok véleményét is ki kell kérnie a koncessziókról. Azt egyelőre nem tudni, mely városokban létesülhetnek majd kaszinók, és mikor indul meg a koncessziós folyamat. Arra is csak a konkrét kiírás adhat választ, hogy a nyerteseknek módjuk lesz-e a koncessziós területükön több helyszínen üzemeltetni az engedélyezett gépeket. Ha csak egy konkrét kaszinóra szól a koncesszió, akkor a maximális gépszámot csak egy nagybefektető használhatná ki kaszinóvárosnyi létesítménnyel. Az ügy e4
