Tavaly is ez volt. A Nyugati tér közelében bandákba verődött neonácik vadásztak a hazafelé tartó „buzikra”. Zászlókat téptek, lufikat durrantottak ki, köpködtek. A rendezvényről elvonuló rendőrök nem különösebben törődtek velük. Siralmas, hogy néhány száz frusztrált ellentüntető miatt megbénul a forgalom a városban. De: ha már egyszer a rendőrség gondot fordít rá, hogy sok órával az esemény előtt lezárja az Olimpia park környékét (itt ért véget a felvonulás), akkor figyelhetne jobban arra is, ami a Budapest Pride után történik.

Szombaton a rendőrök szeme láttára támadtak rá Derdák Tiborra és a vele lévő két roma férfira, Glonczi Lászlóra és Orsós Jánosra. Szidalmazták, rúgták és ütötték őket. A támadók közül senkit nem állítottak elő. A BRFK szerint a sértettek közölték, hogy „intézkedést nem kérnek”, ami alig néhány fokkal hihetőbb annál, mintha azt kezdenék bizonygatni – Derdákék álmodták az egészet.

Közben azért nem szeretnénk megtenni azt a szívességet a szélsőjobbnak, hogy a felvonulással kapcsolatban csak erről az ocsmány támadásról írunk. Az idei rendezvény igazi áttörést hozott, a tizennyolcadik alkalommal megtartott fesztivál nagykorúvá vált. Fontos szerepe lehet ebben annak a Nyitottak vagyunk kezdeményezésnek, amelyet a Google, valamint két magyar alapítású cég, az Espell és a Prezi indított útjára, de, hogy őszinték legyünk, nem tudjuk az okát, miért éppen most. Azok, akik voltak már hasonló külföldi rendezvényen, ugyanazt állították: a magyar Pride végre felvette a versenyt a nyugati felvonulásokkal.