A szombati egyeztetés után az MSZP elnöke mindenképpen elégedetten állhatott föl az asztaltól. Korábban ugyanis az Együtt és a vele szövetséges Párbeszéd Magyarországért vezetői a háttérben egyértelműen ódzkodtak attól, hogy adott esetben elfogadják Mesterházy Attila kormányfőjelöltségét, most azonban mindkét fél rögzítette: elképzelhetőnek tartják, hogy a másik párt vezetője legyen a listavezető. Vagyis „sajátos együttállás esetén” az MSZP kész beállni Bajnai, az Együtt pedig Mesterházy mögé. Úgy tűnik, hogy ezzel a kijelentéssel az érintettek megteremtették a programok összesimításának hátterét, ami nem tűnik túl nehéz feladatnak.

Már csak az a kérdés, hogy ki és mit ért „sajátos együttálláson”. Szárszón aztán nyilvánvalóvá vált, hogy a baloldali–liberális értelmiség – körülbelül hatszáz közéleti szereplő fogadta el Farkasházy Tivadar invitálását – egyöntetűen szorgalmazza a két, eltérő politikai habitusú személyiség összefogását, amit BMX kerékpárokkal is szimbolizáltak: Bajnai kapta a B, Mesterházy az M jelűt, az X pedig félreérthetetlenül a majdani közös listára leadandó szavazatot jelképezte.

Ami az eltérő habitust illeti: Bajnai beszédében egy olyan rezsimváltás szükségességéről beszélt, amelynek az élet minden területére ki kell terjednie, Mesterházy pedig arra helyezte a hangsúlyt, hogy egy sikerrel megvívott választással nem zárulna le a küzdelem, mert az Orbán-rendszer lebontása nyilvánvalóan komoly jobboldali ellenállásba ütközik majd. Azt mondta, tudomásul kell venni, hogy „a fideszesek nem ismernek sem Istent, sem embert, nem lehet velük szűzlányok módjára hadakozni”. A legnagyobb sikert azonban Heller Ágnes aratta, aki beszédében Teherán példáját hozta föl, ahol a közelmúltban a demokratikus ellenzék jelöltje úgy nyert, hogy a közvéleménykutatások szerint a voksolás előtt alig 17 százalékon állt.

Két jelölt, három betű, négy kerék FOTÓ: REVICZKY ZSOLT