Ez a csaknem háromnegyed év egy család életében a boldog készülődés időszaka. A politikai örömhírre váró választói közegben azonban csaknem végzetes erózióhoz vezetett a véget nem érőnek tűnő huzavona. Ha minden igaz, Mesterházy Attila és Bajnai Gordon ezen a héten végre tárgyalóasztalhoz ül. Egyeztetik a programot, és beszélnek az elodázhatatlan személyi kérdésekről. „Ez nem arról szól, ki kit nyom le. Hanem arról, hogyan tudunk a legtöbb szavazóhoz eljutni” – olvasható a szocialista pártelnök levelében.

A Fidesz-kormány cinizmusába, kisstílű trükközésébe és szemérmetlen hatalmi praktikáiba halálosan belefáradt választópolgár pedig bólint: legfőbb ideje volt. Nem hisszük persze, hogy a tárgyalás ténye varázsütésre megoldja a gondokat. Sorsfordító kérdésekről és sorsokat megszabó vitapontokról lévén szó, naivitás volna azt gondolni, hogy akik eddig távolról kerülgették egymást, illetve rafinált retorikai fordulatokat lődöztek egymásra az újságok nagyinterjúiban, azok most kisimult arccal, megnyugvó lélekkel csapnak egymás tenyerébe.

Egészen biztosan nem lesz így. De hogy melyik kérdésben valójában ki kit nyom le, annak a folyamatát nem, legfeljebb a végeredményét lenne szerencsés a jövő tavaszig közzétenni. Mert most már erőt kell mutatni, határozottságot, minél tágasabb csatlakozási felületet. Hisz alig van már több idő, mint amennyi alatt a megfogant gyermek a világra jön.