Májusi eső
Virágzott az orgonabokor a kerítés mellett, illata megédesítette a levegőt, mégis kevesen ültek az asztaloknál: elődöntőt rendeztek Barcelonában, és ezen a helyen valamiért nem szereltek fel projektort. A barátom semmit nem öregedett, csak két puha ránc ereszkedett az orra tövére. Rendeltünk, megkérdezte, mi van velem, aztán magáról mesélt. Elvette azt a bizonyos lányt feleségül – aki amúgy az év orvosa lett tavaly, mondta büszkén –, ő pedig menedzserképző pszichotréningeket tart külföldi üzletembereknek.
Két gyönyörű gyerekük közül az idősebb a Humboldton tanul Berlinben, a fiatalabb most érettségizik, és a Harvardra készül. A fotózást, filmezést sem hagyta abba, épp most vállalt el egy reklámfilmet a Walt Disney-nek. Japántudását tökélyre fejlesztette: haikufordításait a Canon cég magyarországi képviselete adta ki – ennek apropóján ő lett a Canon reklámarca, ami persze sok macerával jár, promóciók, utazások, fogadások, de ha már bevállalta, csinálja. Újra kezdett gitározni, nyáron a veszprémi sportcsarnokban ad önálló koncertet.
Nem könnyű mások grandiózus életén huzamos ideig őszintén lelkesedni. Ahogy a barátom sorolta a sikereit – állkapcsát oldalra mozgatva, mintha túl nagy lenne a nyelve a szájában –, egyre nehezebben csiholtam ki magamból a csodálkozó öröm hiteles hangjait. Éppen egy tájékozódási futóversenyről mesélt, amit a múlt héten nyert meg csupa profival a mezőnyben. Kértem még egy sört. És még hátravoltak az éhes gyerekek, akik miatt tulajdonképpen találkoztunk.
Mikorra a második sört is megittuk, kiderült, hogy az éhes gyerekek éhes afrikai gyerekek, és a barátom hatezer forintot kért tőlem, ennyibe kerül egy tasak Jajdefincsi szójapor, ami egy éhes afrikai gyerek egy hónapi, harminc éhes afrikai gyerek egynapi élelme. Biztosított róla, hogy egyetlen forint haszna sincs az egészből, önkéntesként végzi ezt a karitatív munkát, hogy visszaadja a sok jót, amit az élettől kapott. És nem kell azonnal döntenem, nyugtatott meg, ráér holnapig, de azért megadja a számlaszámát, majd ő továbbküldi a pénzt a Jajdefincsinek. Azt is jelezte, hogy egyetlen tasak Jajdefincsi megvásárlásának nincs sok értelme, mert az éhes afrikai gyerekek olyanok, ha egyszer esznek, utána nehezebb nem enniük.
Beborult az ég, szemerkélni kezdett az eső. Kifizettem az italainkat, a barátom szabadkozott, hogy otthon hagyta a pénztárcáját. Beültünk a Suzukijába, a kocsinak csak az egyik lámpája égett, és a tíz perc alatt, míg hazavitt, kétszer majdnem karamboloztunk. Barátom vezetés közben is oldalra mozgatta alsó állkapcsát, mint egy afrikai teve. Azon töprengtem, vajon ő is olyan furcsának lát-e engem, mint én őt. Otthon bekapcsoltam a tévét és a laptopomat, a Barcelona a müncheni zakó után otthon is égett, mint a rongy. Semmilyen menedzserképző céget nem tudtam az interneten a barátom nevéhez kötni, viszont a feleségét tényleg fölterjesztették Év orvosa díjra – több száz orvossal együtt, bárki javasolhatta ugyanis a háziorvosát, ám a díjazottak közt már nem szerepelt a neve.
A Canon reklámarca Jackie Chan, és nem láttam jelét, hogy magyar haikukötetet adtak volna ki. A veszprémi sportcsarnok nyáron zárva tart. A futóversenyt, a reklámfilmet, a Humboldtot és a Harvardot kihagyva, rátértem az éhező gyerekekre: megnyitottam a Jajdefincsi honlapját. „T. hétéves fiú, bányában dolgozott, hogy segítse családját, mióta édesapja elhunyt. Naponta egyszer étkezett, fakérget és kokalevelet rágcsált, hogy csökkentse étvágyát. Mostantól naponta eszi a magyar Jajdefincsit, és az iskolában jól teljesít.” „B. súlyosan alultáplált és járásra, beszédre képtelen kislány volt, ám a magyar Jajdefincsi szójapor egyheti fogyasztása után kis szervezete normalizálódott. Ma már képes vígan futkározni a szavannán, életében újjászületett a remény.”
Azt is megtudtam, hogy a barátom nem egyszerű önkéntese a Jajdefincsinek, hanem világutazó nagykövete, és a felesége is felhagyott az orvosi praxissal, és már hónapok óta a Jajdefincsi alkalmazásában áll. Aztán egy linkből az is kiderült, hogy rendőrségi eljárás folyik a Jajdefincsi ellen piramisjáték szervezése és adócsalás miatt.
Vége lett a meccsnek, a Barcelona kiesett a Bajnokok Ligájából. Kikapcsoltam a tévét, csak a laptop képernyővédője világított a szobában. Behoztam egy sört a hűtőből. Babráltam a klaviatúrán: néhány mozdulat, elindítom a netbankos tranzakciót, átutalom a pénzt, és írok a barátomnak, hogy nem kell holnap hívnia. Nem akarok vele beszélni, nem akarom hallani, ahogy lengő állkapcsa őrli a szavakat. Aztán elkortyolom a sört, hallgatom, hogy kopog az eső az ablakon, és mielőtt elalszom, hirtelen újra érzem a ligeti orgona mézes és fojtó illatát.
