A társadalom igazságérzetét sértik a „pofátlan” végkielégítések – hangoztatták fideszes politikusok, amikor 2010-ben előhozakodtak azzal, hogy visszamenőlegesen meg kell adóztatni az elmúlt öt évben e címen kifizetett pénzek kétmillió forintot meghaladó részét.

A strasbourgi emberi jogi bíróság most kimondta, hogy ez így nem működik. Annak ellenére sem, hogy például a BKV személyzeti vezetőjének kifizetett százmilliós végkielégítés sokaknál kicsaphatta a biztosítékot. A dolognak ugyanis van néhány szépséghibája. Az egyik a visszamenőleges jogalkotás tilalma: a már megszerzett jövedelmekre utólag nem lehet adót kivetni. Ráadásul azokat is megsarcolták, akik csak a törvényekben szabályozott mértékű végkielégítést kapták.

Így a közszolgákat is, hiszen az eredetileg kétmilliós, majd a beosztottak esetében utóbb három és fél milliósra emelt határt a több évtizednyi munka után – részben már a jelenlegi kormány regnálása alatt – kirúgott emberek esetében könnyen túlléphették. Ez a megoldás az Alkotmánybíróságnak (AB) nem tetszett, majd miután ezért a Fidesz megbüntette, másodjára sem egészen tetszett. Az emberi jogi bíróságnak pedig most még ennyire sem.

A Fidesz továbbra is azt mantrázza: az emberek nem tűrik, hogy a haverok a zsíros végkielégítés reményében „jól felmondanak egymásnak”, a magyar viszonyokról pedig tájékozatlan a strasbourgi bíróság. A pofátlan (jogászosabban: jó erkölcsbe ütköző) végkielégítések ellen lehet és kell küzdeni, csak nem jogi önbíráskodással. A Fidesz könnyű, de rossz utat választott a rögös, de támadhatatlan, „vétleneket” nem megkárosító megoldás helyett.