A kormány stratégiai partnereként, kiemelt – 1,4 milliárd forintos – támogatással megfejelt beruházás gazdájaként ugyan mi mást mondhatott volna? A nálunk megtelepedett német cégeknek azonban mindössze 6 százaléka osztja ezt a véleményt, a többiek a német–magyar iparkamara friss kutatása szerint lesújtó képet festettek a honi gazdaságpolitika kiszámíthatóságáról. A kecskeméti bókok persze kellemesebbek a miniszterelnök fülének, s ezekre még Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is rátehet egy lapáttal, aki berlini tárgyalásairól hazatérve tőkeinvázióról, a német beruházókedv dinamikus erősödéséről tájékoztathatja majd főnökét.

Ahogy azt elődje is tette novemberben, kinti meddő tárgyalásait idehaza kirobbanó sikerként feltüntetve. De ez a múlt. A jelen arról szól, hogy még a nagy német autóipari beruházások sem tudják kirántani a magyar gazdaságot a kátyúból, mert a többi ágazat mély depresszióba esett, nem tudják követni a példát. A kudarcot persze mindig lehet magyarázni, ezúttal még a tavalyi szökőnap is a bűnbakok közé került az időjárással együtt.

Szegény persze képtelen reagálni a vádra, hogy a tavalyi aszállyal elvitte a termést és vele együtt a GDP néhány százalékát, most februárban pedig túl meleget csinált, amiatt hanyatlott – a tavalyi pluszmunkanapot beszámítva is több mint egy százalékkal –az ipar. Mintha valaki a fékre lépett volna. Ezt a Knorr-Bremse szakembereinek is észre kell venniük.