A Fővárosi Törvényszék pedig első fokon kimondta: a Horthy-korszak restaurációjáról folytatott vitával összefüggésben a kifogásolt fordulat „teljesen öncélú és ezért indokolatlan” volt. Tény azonban, hogy a Jobbik képviselői nemegyszer olyan botrányos nyilatkozatokkal hívják fel magukra a figyelmet, amelyek hatására mások is könnyen a Karsaiéhoz hasonló következtetésre jutnak.

Például tavaly áprilisban a párt egyik képviselője a tiszaeszlári vérvádperre emlékeztetett, decemberben pedig az hangzott el a parlamentben, hogy listázni kellene a Magyarországon élő, nemzetbiztonsági kockázatot jelentő zsidókat, különös tekintettel az Országgyűlés tagjaira. Az, hogy a nyílt antiszemitizmus és romaellenesség, a végletes rendpártiság, az erő kultuszának hangoztatása vagy emberek származás alapján történő megkülönböztetése, saját félkatonai szervezet felállítása elegendő ok-e arra, hogy a Jobbikot neonáci szerveződésnek minősítsék, szakmai kérdés lehet.

Vannak, akik úgy vélik, a náci mozgalmat Németországban hatalomra segítő erőket is nagyjából efféle tulajdonságok jellemezték. A bíró szerencsére nem mondta ki, hogy erről ne lehetne vitatkozni. A Jobbik jó hírnevét egyébként a törvényszék sem taksálta túl sokra: a történésznek csak a perköltséget kell viselnie, s tartozik egy bocsánatkéréssel.