A szezonális szónál máris érdemes megállni egy pillanatra. Az influenza intelligens túlélő- és alkalmazkodóképessége előtt kénytelenek meghajolni a kutatók, akik méltó, makacs és rafinált ellenségnek tekintik a kellemetlen tünetekkel járó, járványra termett vírust. Az influenza nem nagy ász a humán kórokozók között, hanem inkább jolly joker: gyorsan idomul, alakul, szezonálisan megújul, ezért a védőoltásokat is csak gyors reagálású hadtestként lehet bevetni ellenük. Ráadásul egyetlen járványt is többféle vírustörzs okozhat, amelyek kiszámíthatatlanul komplex módon lépnek érintkezésbe egy adott populációval. A kórokozók hatását befolyásolhatja például, hogy az adott közösség zömében találkozott-e már az adott vírustörzzsel, milyen arányban vannak jelen a vírusra fogékonyak, és azok hogyan érintkeznek egymással. Az időjárás segítheti vagy gátolhatja a vírusok szaporodását. És végül számít az is, hogy milyen arányban és életkori megoszlásban élnek a vírus ellen beoltottak egy közösségben. A háziorvosok azt szokták mondani: „Az óvodavírust a nagyik viselik a legrosszabbul”.

Átoltottság

Az a jelenség, hogy egy közösség beoltott többsége védettséget ad a beoltatlanoknak – vagyis az átoltottság – elméletileg működik, a gyakorlatban azonban jelentős különbségek adódnak vírus és vírus között. Az influenza esetén eleve komplikálják a helyzetet az eltérő A és B vírusok megannyi és folyton változó törzsei, amelyek sportot űznek abból, hogyan tudják minél fifikásabban becsapni az immunrendszerünket. A védettség egyébként egy évig tart, jövő télen tehát kezdhetjük újra a tépelődést: oltani, vagy nem oltani?

A teljes átoltottság eleve lehetetlen, a statisztika azonban azt mutatja, hogy nem ördögtől való az oltás. Japán hasznos példával szolgál e tekintetben. A szigetországban egy évtizeden át kötelező volt az iskoláskorú gyerekek influenza elleni oltása, 1962 és 1987 között az arány folyamatosan meghaladta a 80 százalékot. A betegség járványszerű előfordulása jelentősen csökkent, számítások szerint évente 30 000 halálos esetet sikerült megelőzni. Egyéni szintre lebontva ez azt jelenti, hogy minden 420 beoltott gyermek esetén egy gyermek életét sikerült megmenteni.

A rózsás statisztika a kötelező oltás megszüntetése óta gyűjtött adatok fényében értékelhető igazán. A húsz évvel ezelőtt szülői tiltakozásra szabadon választható védőoltás hatására emelkedett a megbetegedések száma, és jelentősen nőtt a halálozás az idősebb korosztály körében.

Mit sem sejtő sejtek

Az influenza keresi a rést a pajzson. A legrafináltabb törzsek az újabb és újabb, nehezen felismerhető mutációk mellett már kifejezetten arra törekszenek, hogy becsapják a szervezetünket.

Generációk közti védelem

Az iskoláskorú gyerekek könnyen megkapják és terjesztik, az idősek viszont, ha egyszer elkapták, súlyos tünetekkel megszenvedik valamelyik szezonális influenzavírust. Mérvadónak tűnik tehát az a szlogen, amivel sok helyen az iskoláskorúak védőoltását népszerűsítik: „Azért kapok szurit, hogy a nagyi ne legyen beteg”.