A rendőrség Stein Rudolf ötvenéves mérnököt, a legnagyobb magyar gyógyszergyár kutatási igazgatóját, a jeles pártembert, aki egy budai lakásban élt feleségével, Meiszner Panni iskolaigazgatóval, valamint három gyermekével, még aznap este gyilkossággal gyanúsította, letartóztatta, és házkutatást is tartott nála. Stein hetente egyszer-kétszer járt ott, Gelényi Júliánál, a Bethlen téren, ismertük őt, tudtuk, ki ő, és miért jön, szikár, magas, elegáns férfi volt, divatos öltönyt és selyem nyakkendőt viselt, fehér Opeljén mindig kifogástalanul csillogott a krómozás.

A lakók közül aznap is többen látták az autót, ami délután a ház előtt várakozott, a lakók közül többen amúgy is mindent láttak, ahogyan az egy ilyen nagy, függőfolyosós házban szokás is, amit nem láttak, azt sejtették, amit pedig nem sejtettek, azt biztosan tudták. Priszter Géza házmester vitte fel liften a harmadik emeletre, mert akkoriban még csak házmesterek kezelhettek liftet.

A két férfi beszélgetett liftutazás közben, mi újság, Priszter úr, mi újság Stein elvtárs, mert a házmestert abban a rendszerben is úrnak szólították, akárcsak a fodrászokat és a pincéreket, de nem azért beszélgettek, mert Stein szeretett volna beszélgetni, hanem azért, mert abban az időben liftutazás közben szokás volt beszélgetni a házmesterrel.

Stein a rendőrségen elismerte, hogy járt a lánynál, azt is elmondta, hogy először zenét hallgattak, Csajkovszkijt, közös kedvencüket, Juli ürmöst ivott, ő konyakot, azután szeretkeztek, majd ő elment, a kapuban találkozott Priszter Gézával, aki éppen hazafelé tartott, Esti Hírlappal a kezében, köszöntek is egymásnak, igen, így történt, neki semmi köze a lány halálához, ezt mondta, de azt is tudta, hogy a rendőrségi kihallgatásokon minden gyanúsított azt állítja, hogy ártatlan, üresen is hangzottak a szavai, érezte, hogy a rendőrök nem hisznek neki, nem öltem meg a lányt, soha ilyen gondolat fel sem merült volna a fejében. Hogyan ölték meg? Ezt azért megkérdezte, egy harisnyával fojtották meg, levetkőztették, minden ruháját elvitték, ezért tartottak házkutatást a kollégák, egyelőre nem találtak semmit, de vizsgálódunk, Stein, vizsgálódunk, ne aggódjon, minden részletet feltárunk, brutális gyilkosság történt, kegyetlenül megöltek egy fiatal lányt, ráadásul aznap este az édesapja talált rá, amikor látogatóba ment hozzá, képzelheti, mondta Ligeti Ernő százados, a gyilkossági csoport vezetője, megtaláltuk az ujjlenyomatait, azonosítottuk a spermáját, mi kell még, indíték, mondta Stein, ugyan kérem, indíték, lófasz a maga seggébe, Stein, ez egy házasságon kívüli kapcsolat, mit akar még, a lány nyilván hétvégéket, nyaralást szeretett volna, nem az első ilyen eset a munkánk során, tudjuk, hogy van ez, Ligeti százados, ez a testes, határozott férfi úgy beszélt, mintha ott lett volna, a lakásban, mintha látta volna, hogy mi történik, hol a bugyija, hol a melltartója, majd megtaláljuk, ha rejtegeti, Stein kérte, hogy a felesége hozzon be neki néhány könyvet, különösen görög filozófusokat, a kedvelt olvasmányait, a felesége nem tartja a kapcsolatot magával, felelte erre Ligeti százados, bejelentette, hogy válik, és már el is költözött, nem él együtt egy gyilkossal, aki ráadásul meg is csalta, miért öltem volna meg, kérdezte kétségbeesetten Stein, majd azt is megtudjuk, legyintett Ligeti, egyébként pedig mindig van indíték, Priszter Géza az utóbbi időben többször hallotta, hogy veszekedtek, de az is lehet, hogy szakítani akart önnel, Stein, mert talált egy fiatalabb fiút magának, vagy esetleg ön jött rá egy másik szerelmi kapcsolatra, ezek az indítékok, Priszter még azt is látta, hogy feldúltan távozott aznap délután, Stein, tudunk mindent, jobban teszi, ha bevallja, Stein pedig akkor azon gondolkodott, hogy mégiscsak bevallja.

Borzasztó, mesélte nekem is Priszter, képzelje, az egyetemről tartottam hazafelé, az édesapja talált rá, ezt mesélte mindenkinek, hát ez borzasztó, Stein még a bugyiját is elvitte, a házmester ott állt a kapuban, szájában cigaretta, még bólogatott is hozzá, hogy ez micsoda szörnyűség, és éppen a mi becsületes házunkban, már Emőke, a felesége, aki egész nap a földszinti házmesterlakás ablakában könyökölt, rá is szólt, hogy hagyja már abba ezt a becsületes házunk dumát, mindenki tudja, hogy milyen reakciós fasz vagy, Géza, Priszter azonban csak legyintett rá, aztán azt kezdte mesélni, hogy ő mennyire szerette Julit, tetszett is neki, ahogyan persze nekem is, mert csakugyan gyönyörű lány volt, Priszter gyakran járt nála, kisebb-nagyobb javításokat végzett a lakásában, még a szobaantennát is beállította az új televíziójához, mindenkinek megteszek mindent, mondta, de ez nem volt igaz, rosszkedvű, kesernyés férfi volt ez a Priszter, ha ivott, akkor pedig vad és fékezhetetlen, Julit is lekurvázta már a háta mögött, Polák bácsinak pedig egyenesen azt mondta, nem szereti, ha a zsidó Stein odajár, általában nem szereti, ha a zsidók bárhová is járkálnak, pedig Polák bácsi maga is zsidó volt, de hát éppen ezért mondta ezt neki Priszter, mert a házmesterség akkoriban hatalom volt, és ő élt is vele, márpedig a hatalommal élni majdnem annyi, mint visszaélni, mondhatott ő bármit, pedig neki is voltak megcsalási ügyei, ott, a házban is, a nyolcadik emeleti, mosókonyhából átalakított lakásban élő, szorgalmas, rövidlátó vice feleségével kezdett ki, amikor a férje este szemetelt, Emőke ezt megtudta a lakóktól, és azzal fenyegetőzött, hogy leugrik a hatodikról, de Priszter bocsánatot kért tőle, meg maga is tudta, hogy milyen nehéz rendes, megbízható vicét találni, aki naponta szó nélkül mossa fel a lépcsőházat és a folyosókat, nem sokkal később azonban a Bethlen mozi magányos takarítónőjével látták csókolózni a Landler Jenő utca egyik kapualjában, akkor Emőke feljött nagymamához, elsírta magát, azt mondta, hogy most már végleg megromlott a házasságuk, és most már biztos, hogy öngyilkos lesz, de nagymama megvigasztalta azzal, hogy ilyenek a férfiak, ezen nem tudnak változtatni, később aztán Priszter beteg lett, kórházban is volt, a szívem, újságolta a lakóknak, mutogatta a gyógyszereket, amiket szednie kell, egész nap ült a konyhában, rádiót hallgatott, Emőke és a vice liftezett helyette.

Stein aztán egyszer csak úgy döntött, hogy feladja. Volt a zsebében egy papírlap, arra volt felírva a kedvenc idézete. Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Furcsa érzés volt, olyasmi, mintha fátylakon lépkedne, az utolsó percekre gondolt, amiket Julival töltött, a lány meztelenül állt a konyhában, teát főzött, nem akarlak elveszíteni, mondta Rudinak, ő pedig erre hazudott valamit, talán azt mondta, hogy ő sem akarja elveszíteni Julit, de hazudott Julinak, tudta, hogy egyszer majd el akarja veszíteni, és hazudott Panninak is, amikor azt mondta, hogy mostanában sok gondjuk van a sejtnedvekkel és a vitaminokkal, egyik hazugság a másikra épül ilyenkor, és egy őszinteséggel nem lehet ezeket jóvátenni, sokan nem is értik, hogyan van az ilyesmi, és most már azt sem értette, hogyan is kezdődött, mennyire akarta ő, vagy menynyire akarta Juli, egy vidéki konferencián találkoztak, ő csak Julit látta, azt látta, hogy milyen szép, hogy talán a legszebb lány, akit életében látott, csak ültek a szállodai szobában, tanácstalanul, mint akik menekülnek, ő még tele volt bizonytalansággal, hogy mi is lesz most, vagy mi is lehet, az utcáról felhallatszottak a szokásos zajok, a szállodai folyosón részeg munkatársai énekeltek, innia is kellett, hogy feloldódjon, addig a percig nem hitt abban, hogy ezzel a lánnyal együtt lehet, másnap már Panni mellett aludt el otthon, megnyugodva, mint aki egy zavaros útkereszteződésen kelt át, igen, szereti Pannit, szereti a gyerekeit, velük akar élni, mit tehetne még, vajon milyen az a folyó, amibe egyszer belelépünk?

Húsz év börtönbüntetésre ítélték. Priszter is elment a tárgyalásra, amikor pedig kihirdették az ítéletet, elégedetten ment haza, a Bethlen térre, megérdemli az a mocskos zsidó, amit kapott, mondta a feleségének, aztán rágyújtott egy cigarettára, és lehajtott egy pálinkát. Este rosszul lett, és amikor Emőke kereste a sublót fiókjában a gyógyszereit, megtalálta Gelényi Júlia bugyiját és melltartóját. Ránézett a férjére, de nem mondott semmit. Hívta a rendőrséget telefonon, aztán liften felment a hatodik emeletre, átvetette magát a korláton, és leugrott. Mindnyájan hallottuk, ahogy a teste földet ér az udvar sárga kövezetén, láttuk is, de aztán kijött a vice, letakarta újságpapírral, és azt mondta, hogy itt nincs semmi néznivaló.

FOTÓ: MÓRICZ SIMON