Akinek vasutat építettek a telkére
Vasutat kapott Kádár József, a tárnoki vállalkozó mégsem tud örülni. Ahogy meséli, többször is látta Sergio Leone Volt egyszer egy Vadnyugat című filmjét, de eszébe sem jutott Brett McBainnal azonosulni. Nem azért, mert a Sweetwater farm gazdája már az 1968-as spagettiwestern második jelenetében golyót kap, hanem mert a farmerral ellentétben sosem akarta, hogy vasutat építsenek a földjére.
Erre tessék, panasza szerint a tárnoki vasútállomás szomszédságában fekvő telkén immár egy éve átjárnak a vonatok. Senki sem kérdezte, a gazda benne van-e, hogy a Budapest–Székesfehérvár-vasútvonal töltése mintegy 52 méter hosszon a birtokán fusson, egyszerűen csak oda építették. Tíz hónap idegőrlő levelezgetés, veszekedések és hivatalos állásfoglalások sora után azonban még mindig nincs gazdája a sajátos fiaskónak. Többé-kevésbé csak annyi biztos, ha tetszik, ha nem, a vonatok a jövőben is erre járnak majd.
Az irodájában tárolt iratokat rendezgetve a fuvarozó vállalkozó azt mondja, minden akkor kezdődött, amikor 2011 őszén elhatározta: túlad a MÁV-tól még 1998-ban megvásárolt telkén. A döntés nem volt könnyű, mert sokat harcolt ezért a négyszáz négyszögöles földdarabért. Pontosabban azért, hogy a vasútvonal és egy vízelvezető árok határolta területre bejárhasson. A MÁV csak több év pereskedés után adta meg az ehhez szükséges szolgalmi jogot. De sok öröme ezután sem volt szerzeményében.
A megálmodott lakóház építése a gazdasági válság miatt füstbe ment, így még szerencsésnek is érezte magát, amikor 2012 telén vevőt talált telkére. Hiába írták meg azonban az adásvétel előszerződését, a 18,5 millió forintos üzletből nem lett semmi. Pedig minden sínen volt. Kádár József tavaly március elején azt hitte, utoljára kocsizik ki telkére, hogy ha kell, a vevő érkezése előtt rendet tegyen. Ahogy visszaemlékszik, meglepetése leírhatatlan volt. Birtokán lázasan folyt a Kelenföld–Tárnok-vasútvonal építése.
Az esetleges fűnyírást hosszú időre feleslegessé tették a területen forgolódó teherautók, illetve a részben helyi anyagokból összehányt, a vasúti töltésre vezető meredek feljárót használó munkagépek. Egymástól jól elkülönített halmokban álltak az építőanyagok és az építési törmelékek, a vasút felőli oldal teljes hosszában pedig egy új töltés emelkedett. A munkások készségesek voltak. Cserébe azért, hogy megígérte, nem tartja fel a munkát, elárulták: a töltésen sínek lesznek, azon pedig a vonat jár majd.
Ha már kitessékelték, átballagott a vasútállomásra, ahol újabb meglepetés várta. A Kelenföld felől érkező és a Székesfehérvár felé vezető új sínpálya nem ért össze. Útjukban volt a tárnoki vasútállomás régi épülete. Méghozzá azért, mert ahogy Kádár József mondja, ha később nem éppen az egyik vasútépítő mérnök meséli el neki, talán maga sem hitte volna: a vasút nyomvonalát állítólag tizenegy méterrel odébb tették. Amit, hitetlenkedés ide vagy oda, utóbb igazolhat az is, hogy a szomszédos családi ház 2003-ban kelt építési engedélyéhez a Közlekedési Főfelügyelet csak úgy adta hozzájárulását, ha az épület vágány felőli falának helyét legalább 33 méterre jelölik ki a legközelebbi vágánytengelytől.
Ha ezt a távolságot ma lemérik, 22 méter adódik. De az építők a vállalkozó szerint mindezen gyorsan túlléptek. Ha már így esett, hát új állomásépületet emeltek, és odébb vitték a P+R parkolót is. Kádár József mindent értett: így kerülhetett hát telkére másfél-két méter szélességben a székesfehérvári vasútvonal új töltése, illetve annak megtámasztása. Na meg a vasúti pálya biztosítóberendezéseinek kábelalépítménye, illetve a hozzá tartozó kétszer háromméteres szerelőakna. Miután első mérge elszállt, azt gondolta, az ilyen ügyeket egy európai országban igazán nem lehet nagy gond elrendezni. Ügyvédet fogadott, aki a „birtokháborítási” ügyben fel is vette a kapcsolatot a Kelenföld és Tárnok közti vasútvonal korszerűsítését felügyelő Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt.-vel.
Ahonnan azonban lényegében elutasító választ kapott. Az állami beruházó elhárította a felelősséget, de jelezte: felszólították a beruházást nettó 30,9 milliárd forintért lebonyolító Doprastav–Subterra–EuroAszfalt hármasa alkotta DSE Konzorciumot a „jogellenes állapot megszüntetésére”. És kaptak egy levelet a vasútépítőktől is, akik szerint az amúgy „gondozatlan” telken munkagépeikkel semmiféle kárt nem okoztak, az egy méter szélességben kiépített „ideiglenes” rézsűt pedig a tulajdonos kérésére elbontják.
Az ügy tehát lezárva? A tárnoki telektulajdonos nem tudott megnyugodni. Ő nem egy méter széles, utóbb elbontható töltést látott a telkén. Ezért, hogy bizonyosságot szerezzen, földmérőt hívott. A műholdas mérési pontok felvételével készült helyszínrajz meglepő képet mutatott. A számítások szerint az 1593 négyzetméteres telekből a DSE 366 négyzetmétert használ. Ebből mintegy 70 négyzetmétert, egy közepes családi ház területét maga a vasúti töltés rézsűje foglalja el. További 296 négyzetméteren pedig a töltés megtámasztását szolgáló „ideiglenes” földmű áll. Amivel a tulajdonos szerint apró szépséghiba, hogy a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) álláspontja alapján elbontása nem lehetséges, mert veszélyeztetné a vasúti pálya állékonyságát, és balesetveszélyes állapotot idézne elő a pályaszakaszon.
De Kádár Józsefnek nem is az elfoglalt terület mérete fáj igazán. Sokkal inkább az, hogy a szabályok betartása mellett, ha akarna, sem tudna építkezni. Telke legnagyobb szélessége ugyanis 33 méter. Amiből a vasúti pálya eredeti vonalától felszámított 33 méteres védőtávolság megtartása után is maradt volna még egy, az építkezésre megfelelő terület. Ha viszont a kerítésen belülre került vasúttól lépi le a 33 métert, a legnagyobb jóindulattal is csak egy-két métere marad, közvetlenül egy vízelvezető csatorna mellett. Keskeny vízimalmot azonban nem akar építeni. Úgy érzi, építési telke számára értéktelenné vált. És szeretné, hogy ha már egyszer minden előzetes értesítés, illetve a szabályos kisajátítás lefolytatása nélkül vasutat építettek ingatlanjára, legalább a kárát megtérítenék. Ami jelen esetben egyet jelentene telke megvásárlásával.
A tárnoki vállalkozónak nincsenek illúziói, tisztában van vele, hogy a vasutat nem fogják szétszedni, és a kerítés túloldalán újra felépíteni. Mi több, azt is megértette, hogy puszta levelezgetéssel nem ér el semmit. Ez eddig csak arra volt jó, hogy tárgyalópartnerei bebetonozzák magukat állásaikba. A NIF abba, hogy szakértői nem látnak okot a telek kisajátítására. A DSE pedig abba, hogy a terület rendezése mellett havi 200 ezer forint területbérleti díjat hajlandó fizetni a vasútépítéshez tavaly márciusban és áprilisban igénybe vett telek használatáért.
Ezért aztán Kádár József a tárnoki jegyzőhöz fordult birtokvédelmi kérelmével. Az első tárgyalást idén január 7-én meg is tartották, ám a megbeszélés rövid volt. Talán azért, mert a NIF képviselője nem jelent meg a település polgármesteri hivatalában. A február 6-ra kitűzött újabb tárgyalási napig így az ingatlantulajdonosnak nincs más dolga, mint időnként kimenni és megszemlélni a vasúti pálya mellé telepített több méter magas, szürke beton zajvédő fal paneljeit.
Tárgyalna az infrastruktúra-fejlesztő
Helyszíni bejáráson próbáltak a végére járni csütörtökön Kádár József panaszainak a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt. szakértői. Az állami beruházónál úgy gondolják: a tárnoki ingatlantulajdonos és a Kelenföld–Tárnok-vasútvonal átépítésén dolgozó DSE Konzorcium közti vitás kérdések rendezése nem cégük feladata. Loppert Dániel, a NIF szóvivője ennek ellenére természetesnek tartja, hogy együttműködnek azoknak a körülményeknek a tisztázásában, amelyek nyomán a vasútépítők ideiglenesen használatba vették a magáningatlan területét. Egyúttal mindent megtesznek azért is, hogy az esetleg jogszerűtlen helyzetet megszüntessék. Feltéve, hogy találnak ilyent.
A NIF birtokában lévő dokumentumok, illetve a helyszíni vizsgálódás tapasztalatai alapján ugyanis a társaság jelenleg nem tartja bizonyítottnak a felpanaszolt túlépítést. Már csak azért sem, mert a vasúti pálya szomszédságában fekvő telek használaton kívüli, beépítetlen, elhanyagolt és kerítéssel nem elkerített terület. Ettől függetlenül nem zárják ki a lehetőséget, hogy az ingatlan egy elenyésző hányadát a kivitelező, a vasút korszerűsítését célzó munkák során egy ideiglenes földrézsű kialakításánál igénybe vette.
Mindez azonban a NIF álláspontja szerint nem alapozza meg, hogy a tulajdonos kérésére a területet megvásárolják, vagy kisajátítsák. Így kérését a jogszabályi feltételek hiányában visszautasították. Egyúttal felkérték a panaszost, hogy tegye lehetővé az esetleges jogsértő állapot megállapítását és megszüntetését. De sajnálattal tapasztalták, hogy erre Kádár József nem hajlandó, és a terület megközelítését, az esetleg helyreállító munkálatok elvégzését megakadályozta. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ingatlantulajdonos esetleges kárának megállapítására, enyhítésére vonatkozó együttműködési kötelezettségének nem tesz eleget, és továbbra is csak az ingatlan értékesítéséről hajlandó tárgyalni.
