Amíg igazán létezett, az LMP-nek sikerült bebizonyítania: szép számmal van még mozgósítható józan gondolkodású polgár, aki az MSZP és a Fidesz között harmadik utat keres.

Ehhez a kutakodáshoz az LMP-nek mint pártnak a dolgok mostani állása szerint már nem sok köze lesz, eddig is olvadó szavazótábora végleg szétfolyhat. Nincs miért maradnia. Szimpatizánsainak egy része alighanem csalódottan visszavonul a közélettől elhidegültek táborába, az optimistábbak pedig azt választják, akit éppen választhatnak: vagy az Együtt 2014 mozgalmat, ahol örömmel látják az új pártot is, meg a baloldali zöldek szavazóit is, vagy maradnak a maradókkal.

A vasárnapi fejleményekkel gyarapodnak azok, akik szerint legalább az Orbán-rezsim leváltásáról muszáj megegyezni, ha amúgy még szükséghelyzetben is nehéz olyan szocialistákkal tárgyalni, akik időnként az asztal alatt szövetségeseik bokáját rugdalják. Most kiegyensúlyozottabbá válhat a kormányváltásra szövetkezők csapata. Az LMP szakadásával erősödhet az Együtt mint mozgalom, s gyengülhet az MSZP meghatározó pozíciója.

Az utóbbiban legalábbis az a gondolkodás, amely nem tudja vagy nem akarja teljes mélységében megérteni: egy szocialista hegemóniának alárendelt IV. köztársaság akkor sem nyerné el az ország döntő többségének mellőzhetetlen támogatását, ha akár egyedül is hatalomra tudna jutni.

Ám ha az ország többségi akaratának híján 2014-ben nincs rezsimváltás, úgy megszilárdulhat az autoriter rendszer. Márpedig az ország érdeke egy olyan új politikai kultúra megalapozása, amely lehetetlenné teszi, hogy valaha is újjáéledhessen a jobb- vagy baloldali piacellenes etatizmus. A baloldali zöldekkel közelebb jutunk ehhez.