Ezekre válaszul pedig antirasszista kiállások, demonstrációk. Ha nem cigány az elkövető, akkor a legbrutálisabb cselekmény is hamar kikophat a hírekből. Ma azt látjuk, hogy egyre gyakrabban nem a bűn, hanem a bűn színe válik fontossá, ebből pedig egyenesen fakad, hogy akinek ez a fontos, az a bűn megelőzésére is szín alapon keres-követel megoldást. A rasszizmusra adott határozott antirasszista válasz nagyon fontos, mert remélhetőleg nem hagyja, hogy bármilyen problémára bőrszín szerint keressenek megoldást Magyarországon.

Fontos lenne azonban az is, hogy például az ózdi gyilkosság rávilágítson arra, mennyien élnek ma Magyarországon kényszerből törvényen kívül, mivel az állam nem védi meg őket a bűnözőktől. És hányan élnek ma Magyarországon előbb-utóbb sorsszerűen a bűnbe taszítva. A két probléma egymásba fonódik, és megoldást sem lehet csupán az egyikre találni.

Az ózdi Szőlőalja utca legalább olyan messze van a pártok székházaitól, mint a magyar társadalom e helyzet megoldásának még a reményétől is. A rasszizmus elutasítása csak a minimálisan elvárható reflex. Ha ezen kívül nem történik semmi, akkor készülhetünk a következő cigányozásra. Márpedig ami ezen kívül ma Magyarországon történik, attól csak még több ember válik elkövetővé vagy áldozattá.