Viki
Frankay Viktória, ahogy mondani szokás, tisztességes ágyból szerény sorsra született. Legalábbis mindenki ezt gondolta róla, mikor 1980-ban kozmetikus anyuka és maszek zöldséges apuka egyetlen gyermekeként világra jött Szegeden. A gólya nem is vihette volna jobb helyre, a családnak volt mit a tejbe aprítania.
Viki megkapott mindent, amit abban az időben gyerek csak megkaphatott. Kertes házban éltek, nyaranta két hetet az Adrián töltöttek, Viki zongorázni tanult, különangolra járt, teniszezett. Egyetlen különc szokása volt gyerekkorában. Sokkal jobban szeretett az ágyán hason fekve latin szerzőket és romantikus rémregényeket olvasni, mint a barátnőivel babázni.
Már óvodáskorában, loknis kislányként kijelentette, ő doktor néni akar lenni, semmi más. És ettől az elhatározásától később sem tágított. Így senkit sem lepett meg, hogy a kitűnő érettségi vizsga után elsőre felvételt nyert a szegedi orvosi egyetemre. Ekkor már kivirágzott szépség volt. Jégszőke hajkoronáját buján borzolta a tiszai szellő, tűsarkúja úgy kopogott a járdán, mintha a szív halálos ítéletet gépelne.
Ráadásul nemcsak bombázó volt, hanem évfolyamelső is. Már senki nem gondolta róla, hogy szerény sorsra született. Inkább úgy néztek rá, mint a világ nyolcadik csodájára: mintha Marilyn Monroe testében Madame Curie szelleme riszált volna a Kárász utcán. (Szegeden akkoriban azt pletykálták, Szikora Robi újra az élvonalba akarja tolni az R-GO szekerét, és egy álló éve könyörög Vikinek, lépjen be a bandába gidának. De ő fütyül a popkarrierre, hallani se akar a csikidamról.)
A fiúk le voltak fagyva, ha Viki közelébe kerültek. Meghódíthatatlan csúcs volt számukra ez a lány. Csak dadogtak, amikor Viki leereszkedett hozzájuk néhány szóra. Pedig Viktória nem akart gőgös lenni senkivel. Csak éppen ilyen külsővel és ilyen intelligenciával nagyon nehéz megfelelő társaságra akadni. Tökéletességének teknőspáncélja elzárta a világtól.
Ezen a páncélon először egy vízipólós fiúnak sikerült áthatolni 2000 tavaszán. Viki fél évig járt Tamással. A srác nem volt éppen szellemi sasmadár, de olyan felsőtesttel bírt, mint egy római isten. Tomboló szerelem volt. Ám a Nemzeti Sportot kívülről fújó Tamás végül lelécelt Itáliába. Muszáj volt mennie, aláírta a szerződést a Rari Nantes Savonánál. Bár szerelmes levelek tucatjában ígérte Vikinek, hogy hű marad hozzá, végül mégse bírta a távkapcsolatot. Összejött egy genovai lánnyal. Kár, hogy ezt Viki csak akkor tudta meg, mikor Tamás (Tommaso) már eljegyezte Rominát. Viki összeomlott, a szíve megrepedt. Kívülről ugyan nem lehetett látni rajta semmit, ugyanaz a büszke szépség volt, mint előtte, de belül valami örökre megváltozott.
A diploma megszerzéséig még két ízben talált Vikire a szerelem. Mindkét kapcsolat balul sült el. Edéről, a hórihorgas, göndör hajú bölcsészfiúról kiderült, hogy hiába tud szinte mindent Tolsztojról, hiába idézi fejből és németül Nietzschét, hiába ír pompás hexameteres verseket a tiszta szépségről, a hűségről és a szűzies bájról, szóval minden hiába, mert mindeközben képtelen leszokni az olcsó, útszéli kurvák látogatásáról. Amikor Viki egy taxiból kileste Edét, ahogy az letolt nadrággal a régi 5-ös út mentén egy szakadt Zsigulinak dől, előtte pedig festett vörös prosti térdel – nos, akkor Viki már nem azt érezte, hogy megreped a szíve, jóval inkább azt, hogy repedt szívét rézmozsárba tették, és most mozsártörővel dolgozzák morzsássá. Egy ideig a joghallgató Ferenc is ideális társnak tűnt: imádta a római irodalmat, sok gyereket, nagy családot akart, okos volt és jóképű. Szép és tehetséges, akár Viki. De néhány hónap után teljesen megváltozott. Egyre fontosabbak lettek a haverok, a focimeccsek meg a kocsmázások. Amikor Viki nemtetszésének adott hangot, Feri azonnal szakított. Viki morzsássá tört szíve a mozsárból a padlóra ömlött, és sáros bakanccsal tapostak rajta.
Vikit a summa cum laude diploma megszerzése után jobbnál jobb ajánlatokkal bombázták: külföldi ösztöndíjak, fővárosi állások, egyetemi karrier. Őt talán leginkább a plasztikai sebészet és az agysebészet érdekelte, de nem akarta magát kizárólagosan elkötelezni egyik szakterületnek sem. Azt mondta, őt úgy egyben érdekli az emberi test, semmi kedve leszűkíteni kutatási területét egy fülre vagy fogra. Végül a patológián kötött ki, és a boncolás lett a mindene. Sokszor napokon keresztül, alvás nélkül csak boncolt. Barátai és hozzátartozói arra gyanakodtak, Vikinek a szerelmi csalódásoktól elment az esze. De mire a gyanúból bizonyosság lehetett volna, az ifjú orvosnő köddé vált. Eltűnésével egy időben – állítólag – néhány halottnak is nyoma veszett a hullaházban.
Három évig senki nem látta Vikit. Se a barátnőivel, se a családjával nem tartott kapcsolatot. Szülei úgy tudták, lányuk Amerikába távozott. Barátnői úgy sejtették, apácának állt, és egy eldugott zárdában bujkál összetört szívvel. Olyat is hallani lehetett, hogy Szentesen él, a kórházmelletti tízemeletesben, teljes magányban. A lakásban egész éjjel ég a villany, halk fűrészhang és szolid hullabűz szivárog ki a bejárati ajtón. Három év után Viktória minden találgatásnak véget vetett: újra felbukkant Szegeden. 2008 húsvétján meglátogatta szüleit. Férjével, Stefannal érkezett, akivel egy szingapúri konferencián ismerkedtek meg, első pillantásra egymásba szerettek, és pár hét múlva össze is házasodtak. Hibátlanul összeillettek.
A lengyel férj nyájas mosollyal mutatkozott be Viki szüleinek. Kifogástalanul beszélt magyarul. Zsuzsa néninek egzotikus virágcsokrot hozott, Károly bácsi 15 éves whiskyt kapott. Negyedóra múlva már „Pista fiam”-nak hívták ezt a fönséges férfipéldányt, akinek szűk inge alatt olyan felsőtest bújt, akár egy római istené, aki fejből tudott Nietzschét idézni németül, aki egy aránt otthonosan mozgott jogi, orvosi, pénzügyi témákban, de ismerte a celebvilág legfrissebb híreit is. Alkoholt nem fogyasztott, csak százszázalékos gyümölcslevet. Nem dohányzott. Az illemszabályokat kívülről fújta. Mikor azon a tavaszi estén Stefan elvitte a családot vacsorázni egy méregdrága mediterrán halvendéglőbe, Frankay Károly a tenger gyümölcseivel megrakott tányérja mellett több, eddig ismeretlen evőeszközt is megpillantott. Stefi készségesen segített neki, és elmagyarázta: – Ez itt a rákkés, Károly bátyám. Hegyes, közepe táján ki van lyukasztva, hogy a rák ollóját ennek a lyuknak a segítségével törje le a vendég. Ez pedig a homárvilla, a végén két kis villaszerű heggyel.
Zsuzsa néni lánya füléhez hajolt: – Nem arisztokrata véletlenül? A vonásaiban van valami, ami engem a kis Habsburgra emlékeztet…
– Igen, mama, Stefan ereiben lengyel kékvér is csörgedezik. Meg némi bajor. Ingolstadtban született. Sajnos a szülei korán meghaltak. Zabkowice Stefantól nemcsak Viki szülei, de a barátnői is el voltak bűvölve. Nem hittek a szemüknek, a férfi úgy festett, mint egy csodaszép királyfi: dús, szőke haj, tökéletes termet, lágy, mégis határozott vonások. És példátlan intelligenciával bírt. Viktória tökéletességéhez már hozzá voltak szokva, de hogy létezhet ilyen férfiban is, azt soha nem hitték volna.
Viki a szegedi egyetemen helyezkedett el, kutatott és tanított. Stefan kormánytanácsadó lett, Pesten dolgozott, csak hétvégére ment haza. Három év alatt három gyermekük született. Három tökéletes bébi. Mikor Vikiék vendégségbe, partiba vagy fogadásra mentek, Stefi percek alatt a társaság központja lett. Nem találkoztak olyan nemzetiségű emberrel, akivel ne tudott volna az anyanyelvén társalogni, grúzul éppen olyan folyékonyan beszélt, mint izlandiul. Minden darabot látott az Operában, és komolyzenei kritikusokat megszégyenítő szaktudással értékelte az előadásokat. Mindent tudott a világ gasztronómiai trendjeiről, a thai tom khagairól éppen olyan étvágygerjesztően tudott szólni,mint a marokkói hariráról. Szinte minden témában perfekt volt. Szinte. Mert azért neki is voltak hiányosságai. Például nem értett a sporthoz. Ha a férfiak fociról, pólóról vagy bokszról beszéltek, ő ásítozni kezdett. Az ételeket kiválóan ismerte, de fogalma se volt a sörmárkákról, a borokról, a koktélokról. Bár kiváló humorral bírt, ha valaki malac viccet mesélt, ő csak nézett maga elé bambán a hahotázó emberek gyűrűjében, mint aki nem ért az egészből semmit. Mint akit teljesen hidegen hagy a szex. És a legfurcsább az volt, hogy nem voltak haverjai. Soha nem rendezett kanbulit, soha nem ment kártyázni, soha nem maradt ki éjjel a BL-döntőre hivatkozva.
Három gyerek után, harminckét évesen Viki még mindig fergeteges bombázó volt. Csodás alakját megtartotta, még mindig beállhatott volna az R-GO-ba gidának. De arcán már feltűntek az első apró ráncok. Stefan hét évvel volt idősebb feleségénél, ám csak húsznak látszott. Kölyökképű örökifjú, egyetlen ősz hajszál nélkül. Mintha nem fogott volna rajta az idő, pedig már a negyedik x felé közeledett.
2012 karácsonyát Viki szüleinél töltötték. December 26-án este Viktória beült dumálni a barátnőivel egy belvárosi kávéházba. Éjfél után tért haza. Zsuzsa mama a gyerekszobában aludt a három kis lurkóval. A ház nappalijában azonban állt a bál. Károly papa és Stefi whiskysüvegekkel körbevéve, szivarozva kapcsolgatták a tévét a bőrkanapéról. Hol „Az év góljait” nézték a Digi sporton, hol a Grupi a koleszban című felnőttfilmet a Hustleren. Ittak és röhögtek, mint két kamasz. Pompásan érezték magukat.
Viki indult volna a kanapé felé, hogy rendet tegyen, amikor csöngettek. Sarkon fordult, átvágott az előszobán, kinyitotta az ajtót. Metálszürke kapucnis kabátot viselő alak állt a küszöb mögött. Kezében kasza. Frankay Károlyt keresem, mondta a Kaszás síri hangon.
– Menjen a picsába – vágta rá az ajtót Viki, majd dühösen a nappali felé indult.
– A kurva életbe, már megint elromlott – kiáltotta mérgesen a doktornő, aki szintén spicces volt, a csajokkal bekaptak néhány pohárka mentás Baileyst. – Ebben a hónapban már harmadjára. Lassan mást se csinálok, csak ezt az isten verését javítom! – azzal kigombolta az idétlenül röhögcsélő Stefan ingét, és hátul a nyakán megnyomott egy kapcsolót.
– Ne majrézz már megint, csak a papával lazítunk ki… – és Stefan a mondat közepén kapcsolódott ki. Összeesett, elnyúlt a kanapén, mint egy zsák.
Károly papa néma döbbenettel nézte a jelenetet, szóhoz se jutott.
– Te meg mit nézel, apus? Legalább segíts, ha már elrontottad. Fogd a lábát, és fektessük az ebédlőasztalra.
Apja és lánya megragadta az élettelen testet, mely 196 centiméteres magassága ellenére pillekönnyű volt, mintha belül csak levegő lenne benne. Viki előkapta retiküljéből szikéjét. Károly papa hányingerrel küszködve nézte végig, ahogy lánya felvágja Stefan fejbőrét, majd egymás után felpattint négy kis ajtócskát. – Ez a koponyacsont, aztán a kemény agyhártya, a pókhálóhártya és a lágy agyhártya következik. Apus, főzzél kávét. Lehet, hogy egész éjszaka ébren leszünk. – A Stefi megint elbaszódott. Lehet, hogy ki kell cserélni az egész hipotalamuszt – mondta Viki, miközben megvizsgálta az agyat.
Károly bekukucskált Stefan fejébe, aztán imbolyogni kezdett, motyogott valamit, a szemét dörzsölte, majd elterült a szőnyegen.
Megint csöngettek. Viki megint ajtót nyitott. A Kaszás megint Frankay Károlyt kereste. Viki megint elküldte a picsába, és megint rácsapta az ajtót. Majd visszasietett a szobába.
– Ez meg mit jelentsen, kislányom? – jelent meg az álmos szemű Zsuzsa mama a nappali ajtajában. Hol az asztalon heverő, lukas fejű vejét nézte riadtan, hol a földön fekve agonizáló férjét.
– Nyugodj meg, mama, a papának csak egy kis stroke-ja van. Végtaggyengeség, bénulás, zsibbadt arcfél, beszédzavar, kettős látás, csökkenő látásélesség, egyensúlyvesztés, koordinációs zavar. Mindjárt megjavítom. De a Stefivel már nem lesz ilyen egyszerű. Sajnos idővel egyre több a probléma vele, mama. Fél éve azon kaptam, hogy büdös a lába. Aztán szőr nőtt az orrából. Később, már megbocsáss a kifejezésért, anyus, de fingott az ágyban. A hitvesi ágyban. Két hónapja meg az államtitkár asszony fenekét simogatta egy fogadáson a bukszus mögött. Két hetembe telt, mire megszereltem.
És egyre nehezebb alkatrészt találni hozzá, úgy őrzik a hullákat mostanában, mintha rabok lennének. Most meg focit és pornót néz részegen az apósával. Valami nem stimmel, ennek baromira nem így kéne működnie. A neuronokat direkt úgy állítottam be, hogy a bemenő jelek függvényében se legyenek képesek bizonyos tulajdonságaik megváltoztatására. Talán az oligodendrociták nyúlványaival lehet a baj, nem tudom… Ha még egyszer elromlik, inkább összedobok egy újat. Nem szarakodom tovább ezzel a romos prototípussal.
Stefi ekkor megmozdult. Lassan felült az asztalon. Viki ijedten nézte férjét. A férfi furcsa hangon (mint egy majdnem lemerült elemmel működő beszélő baba) ezt mondta: – Én jót akartam, és jó voltam. A nyomorúság faragott belőlem démont. Tégy boldoggá, s megint erényes leszek. Delicto dolere, correctione gaudere oportet. Cicero szerint szomorkodni kell a hibán, jóvátételén örülni.
Viki arca elvörösödött, eltorzult a dühtől. Ordított. – Deteriores omnes sumus licentia. Terentius szerint meg zabla nélkül a ló sohasem leszen jó.
Megint csöngettek. Harmadjára. Frankay doktornő hirtelen ötlettől vezérelve felkapta férjét az asztalról, és az ajtóhoz szaladt.
– Frankay Károlyért jöttem, tovább nem várhatok – mondta szemrehányó hangon a Kaszás.
– Rendben, viheti. És többet meg ne lássam a környéken, különben belebütykölök a sötét kis fejébe. Megértette? – mondta Viki, és átadta élettelen férjét a kapucnis férfinak.
Aztán gyorsan becsapta az ajtót, nehogy az erős szél az előszobába fújja a havat.
