Nem lesz regisztráció
A Fidesz–KDNP a legutolsó pillanatig kitartott a regisztráció szükségessége mellett. Akadtak olyan érveik, hogy a regisztráció azért kell, mert a választói névjegyzék hiányos. Voltak olyanok, hogy a regisztráció intézménye a tudatos választói magatartást erősítené. Az is előkerült, hogy a regisztrációra a külföldön élő magyarok miatt lenne szükség. Érvekben nem volt tehát hiány, de néha azért egy-egy politikus el-elszólta magát, köztük például a párt ügyvezető alelnöke, Kósa Lajos, aki bevallotta: nem akarják, hogy az a több mint egymillió „funkcionális analfabéta” döntsön a választásokon, akit az utolsó pillanatban az urnák elé ráncigálnak.
E kétségkívül brutális megfontolás mögött nagyon is racionális gondolatmenet áll. A Fidesz a választói tudatosságra épít, arra, hogy a becslések szerint még meglévő másfél millió szavazója mindenképpen regisztrált volna – míg a választásukban bizonytalanok, akik közt feltehetően több a potenciális ellenzéki szavazat, inkább kihagyták volna a procedúrát.
Az elmúlt hónapokban az ellenzéki politikusok hiába érveltek a lehető leghevesebben a regisztráció ellen, és hiába cáfolták sorról sorra a kormányzati érveket, hiába állt ki a regisztráció ellen valamennyi, az alkotmánnyal foglalkozó szakember, hiába emelte föl a szavát az Alkotmánybíróság első elnöke, Sólyom László volt államfő – mintha a falnak beszéltek volna. Orbán Viktor kormányfő például még azt is kifejtette, hogy nem ismeri az alkotmányt, aki szerint a regisztráció alkotmányellenes. Mint kiderült, ő tévedett.
Ugyanakkor érződött, hogy a Fidesz ezúttal nemcsak a hozzáértőket, hanem a közvéleményt sem tudta maga felé fordítani, és a levegőben lógott az Alkotmánybíróság döntése. Utólag talán ennek tulajdonítható, hogy Kövér László házelnök december végén rendkívül élesen rohant ki a testület szellemisége ellen, és ehhez az ürügyet éppen Sólyom Lászlónak az alkotmányossági helyzetet érintő bírálatai szolgáltatták. Mindhiába: az Alkotmánybíróság hajthatatlan volt.
Már a december végén hozott határozatuk is egyértelműen megelőlegezte a tegnapi döntést. Akkor közjogi érvénytelenségre hivatkozva megsemmisítették az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek összes olyan pontját – köztük a feliratkozásról szólót is –, amely hosszabb távra érvényes szabályokat tartalmazott. Így a regisztráció már nem az alaptörvény része volt, tehát azt érdemben vizsgálhatták – ezzel válhatott lehetővé a regisztráció alaptörvény-ellenességének kimondása, Áder János az előzetes normakontrollra vonatkozó kérésében nem szorgalmazott ugyanis tartalmi vizsgálatot.
A december végi döntés után Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője még magabiztosan nyilatkozta, hogy az Alkotmánybíróság csak formai okokra hivatkozott, tartalmi kifogásokat nem emelt, úgyhogy ők a megsemmisített rendelkezéseket egyszerű alkotmánymódosítással beemelik majd az alaptörvénybe. Nos, mégiscsak voltak tartalmi kifogások. Ugyanakkor ez a Fideszt sem érte váratlanul, mert a frakcióvezető a „kiszivárgott” döntést úgy kommentálta: az Orbán Viktorral és a Fidesz elnökségi tagjaival folytatott konzultációk után megszületett az a döntés, amely szerint 2014-ben nem lesz regisztráció.
Azt is hozzátette, lenne erejük ahhoz, hogy az alaptörvény szövegében biztosítsák a regisztráció alkotmányos védelmét. Csakhogy ez elhúzódó politikai és jogi vitákat, bizonytalanságot okozna, a választók körében pedig a zűrzavar érzését kelthetné. Bár elegáns visszavonulásnak ez sem igazán tekinthető, mégis vannak arra utaló jelek, hogy a Fideszben megkönnyebbüléssel fogadták a testület döntését. Több vezető személyiségük csak a kormányfőnek való megfelelés kényszere miatt támogatta a regisztrációt, holott valójában azt feltételezte, hogy az végső soron árthat a pártnak. Azt tudni lehet, hogy a feliratkozás Orbán ötlete volt.
Akár így, akár úgy: a Fidesz komoly vereséget szenvedett, bár ezt nyilván megpróbálja majd annak hangsúlyozásával tompítani, hogy lám, mégiscsak működik a fékek és ellensúlyok rendszere. Kétségtelen: noha korábban nagyon sok bírálat érte azt a gyakorlatot, ahogy a Fidesz saját embereivel töltötte föl az Alkotmánybíróságot, a párt „alkotmányos fölfogása” egyértelmű törésvonalat húzott a „régiek” – legyenek bár konzervatívak vagy a baloldal támogatottjai – és az újak között. E ponton kivételként érdemes megemlíteni Stumpf Istvánt, aki nem a tegnapi döntésével bizonyította először – ezúttal ő volt az ügy előadó bírája –, hogy döntéseit nem a pártbéli múltja, hanem az alkotmánybírósági szerepe uralja.
