Topmenedzseri székből a civilekhez
Gosztonyi Gábor azonban azt mondja, nem vele történt meg először, hogy valami egészen mást akart csinálni, és gondolt egy merészet: sikeres magyar felső vezetőként megpályázta a magyarországi SOS gyermekfalvak vezetői székét. Még egy profi fejvadász is zavarba jönne Gosztonyi Gábor önéletrajzát olvasva. A tőmondatokban is többoldalas karrier, a diplomák és képzettségek sora, a korábbi munkahelyeken elért eredmények láttán nehéz elképzelni, hogy a tapasztalt felső vezető ne dúskálna az állásajánlatokban.
Ha akarna. De saját tanácsadói cége éléről hiába mehetett volna jó eséllyel számos nemzetközi cégcsoporthoz sok számjegyű fizetésért, ő nem keresett. Hanem talált. Éppen egy éve, tavaly karácsonykor került – majdnem szó szerint véletlenül – a szeme elé egy pályázat, amelyben a gyermekfalvak élére kerestek vezetőt. – Ez lesz az! – döbbent rá, mert már jó ideje érett benne a gondolat, hogy szeretne visszaadni valamit az életnek a jó sorsáért cserébe.
Nem, nem arról van szó, hogy fogta magát, és elajándékozta mindenét, hogy kipróbálja az átlagnál is szerényebben fizetett gyermekvédelmi szakemberek hétköznapi életét. Gyakorlott és sikeres menedzserként éppen azt akarja adni, amihez a legjobban ért, azaz a tapasztalatait: hogyan lehet pénzt szerezni, stabilan működőképessé és eredményessé tenni egy civil szervezetet. Most nem több ezer alkalmazott sorsa múlik rajta, hanem 360 gyereknek a jelene és a jövője. Ők Magyarország egyetlen civil fenntartású gyermekvédelmi hálózatában élnek, a hivatásos nevelőszülőkre épülő SOS Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa kötelékében.
– Sokan meglepődtek a döntésemen, hiszen ez nem egy álomállás. Itt minden forintnyi adományért keményen meg kell dolgozni, miközben tudom, hogy amint idővel óhatatlanul közel kerülök a nevelt gyerekeinkhez, a munka érzelmi oldala sem kevéssé megterhelő – mondja az olyan emberek nyugalmával, akik nem szoktak erős felindulásból dönteni, de ha döntöttek, akkor lehet rájuk számítani is. Bár életrajzában a számos cég között talán csak kettő van, ahol egy-két évnél tovább dolgozott.
Általában megfordította a korábban veszteséget termelő folyamatokat, nyereséget ért el, és továbbállt, de most azt tervezi, hogy a nyugdíjig hátralévő hét évét az SOS gyermekfalvak igazgatásával tölti el. Eddig a kihívásokat kereste, most valami mást. A változtatásokhoz, az új tervek megvalósításához pénz kell. Minél több. Az új vezető a profit világából érkezett a nonprofit szférába, kiterjedt kapcsolati hálója van, de – mint mondja – egyetlen ember ismeretségi köre kevés ahhoz, hogy stabil adományozói hátteret jelentsen a gyerekfalunak.
A multinacionális cégeknél húsz év alatt megszerzett nemzetközi tapasztalatai, no meg a marketing- és értékesítési szaktudása révén reményei szerint a jelenleginél sokkal több biztos adományozót nyer meg. Egy hiteles, átláthatóan működő, politika- és felekezetmentes gyermekvédelmi szervezet, mint az SOS Gyermekfalu, szerinte „jó alany” a rendszeres jótékonykodásra fogékonyak számára. Az első változások már megtörténtek, a szervezet honlapján például egyetlen gombnyomással eljut az olvasó az online adományozási rovathoz, s bankkártyájáról akár azonnal utalhat.
Egy-kétezer forintos rubrikák is vannak, ez jelzi, hogy a kis összegekre is nagy szükség van, de Gosztonyi Gábor nem titkolja, hogy a rendszeresen utaló adományozókra van a legnagyobb szükség. Minél többeknél szeretnék elérni, hogy a bankszámlájukon be legyen állítva egy akármilyen kicsiny, ám havonta induló összeg. A menedzseri szemlélettel vezetett hálózat az adományozók iránt is elkötelezett: egyetlen fillér felesleges kiadást sem engednek meg maguknak. Minden ajándékba kapott forintot a gyerekek érdekében költenek el, a vezető szigorú, a szervezetnél nincsenek vattaemberek és szívességből foglalkoztatott ismerősök sem.
A hitelesség és a maximális elkötelezettség a minimális elvárás. Mindezek egy tapasztalt felső vezető szájából nem üres szavak: Gosztonyi Gábor évtizedekig élt abból, hogy vállalatokat szabott át, új szervezeti és vezetési struktúrát alakított ki. Az új vezető szeretné mielőbb megismerni a gyerekfalu minden tagját. A karácsonyi ünnepségeket éppen emiatt szervezik úgy, hogy mindegyiken ott lehessen. Nem akarta és továbbra sem akarja a gyerekek előtt hangsúlyozni, hogy változás volt a hálózat élén, hiszen számukra a legfontosabb a biztonságérzetet adó folyamatosság és az állandóság – mint minden gyereknek.
Arról sem beszélnek nekik, hogy most, még decemberben sem lehet tudni, hogyan alakul januártól az állami normatíva, hogyan működik majd a gyermekvédelem – a családokban sem a gyerekek előtt tárgyalják meg a szülők az egzisztenciális félelmeiket. Az SOS Gyermekfalu a gyorsan változó állami szabályozás és a csökkenő adományok miatt is új kihívásokkal szembesült. Az idei év például pénzügyi értelemben nem úgy alakult, ahogy tervezték. Az adományok egyötöde származik csak cégektől, a háromnegyedét magánszemélyek adják, ezért még fontosabbá váltak az „aprópénzek”. Szerencsére sokan vannak, akik rendszeresen támogatják őket, mások azonban még csak az első felismerésnél tartanak, például amikor az adójuk egy százalékáról rendelkeznek.
– Már ők is nagy lépést tettek, pedig még nem is nyúltak a zsebükbe – mondja Gosztonyi. Meglepő, de éppen a legaktívabbakat, a harmincas-negyvenes korosztályt a legnehezebb megszólítani. Gosztonyi Gábor ezért új marketingstratégiák után kutat, hatékony megoldásokat keres. Jó ügy rengeteg van, de az adománykérő postai küldemények többsége a kukában végzi, hagyományos levelekre már nem éri meg költeni. Az interneten végeláthatatlanul terjednek a segélykiáltások, a segítésre, az adakozásra fogékonyak könnyen összezavarodhatnak. Az Amerikában végzett közgazdász szerint Magyarországon is ugyanolyan szintre fejleszthető az adományozási kultúra, mint máshol, hiszen az emberek egyformák, nálunk sem másról kell lemondani, mint a fölösleg egy részéről.
A támogatókat gyűjtő kampány nem áll meg a gyermekfalvak kapuinál, az aktivisták kimennek az utcára is. Nem kéregetnek –pénzt kifejezetten tilos elfogadniuk –, hanem tartós támogatókat gyűjtenek, emlékeztetnek, hogy a gyerekeknek rendszeres segítségre van szükségük. Pontosan úgy beszél a gyermekfalubeli gyerekekről, mint egy igazi apa, akinek az a leghőbb vágya, hogy anyagilag is biztonságban tudja a családját. Gosztonyi Gábor azt állítja, nem menne át azon a rendkívül alapos kiválasztási procedúrán, amely a nevelőszülőnek jelentkezők előtt áll, ám egy nehéz vizsgát ő is letett.
Gosztonyi Gábor 57 éves. Az amerikai University of Pittsburghön MBA fokozatot szerzett közgazdász, németül, angolul, spanyolul beszél, három fia van. 2010–2011 folyamán a Cerbona Zrt. vezérigazgatójaként lehetett hallani róla, az akkor több mint 400 főt foglalkoztató, 10 milliárd forint fölötti árbevételt elérő cég számára új befektetői kört keresett, majd saját üzletviteli tanácsadó kft.-jébe távozott, ahol az SOS Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa ügyvezetői tisztségére kiírt pályázat elnyerésééig, azaz idén áprilisig dolgozott. Korábban az ITD Hungary Zrt. operációs igazgatója volt, előtte a Philips Magyarország ügyvezető igazgatójaként és üzletág-igazgatójaként tevékenykedett. A leghosszabb időt a Groupe SEB Magyarország élén töltötte el: a Tefal, a Rowenta, a Krups és a Moulinex magyarországi leányvállalatát építette fel. Az Unilever Magyarországnál néhány évig marketing-, majd trade marketing menedzserként dolgozott, illetve a multinacionális vállalat Chilében felvásárolt üzletágát alakította át.
