Tviszt, amíg dől a lé
A kilátások mégis biztatóak, mert az amerikai jegybankárok még mindig két kézzel szórják a pénzt. Így a szilveszteri pezsgődurranás egyelőre nem vet véget a parketten folyó egyre őrültebb tvisztnek. Kérdés, hogy meddig dől a lé? Arra gondolni sem merünk, hogy mi lesz, ha egyszer elzárják a pénzcsapot…
Az év tőzsdei buktájából bizony kimaradtunk, pedig Európa-szerte, s így Magyarországon is egymás sarkát taposva tülekedtek a kisbefektetők, csakhogy jegyezhessenek a májusban kibocsátott Facebook-részvényekből. Mindhiába, mert az amerikaiakra szabott jegyzési szabályok miatt ez a lufi anélkül szállt fel, hogy megragadhattuk volna a madzagját. A kontinentális bosszankodásnak azonban már az első néhány kereskedési nap véget vetett, miután a virtuális szektor szép színes léggömbje szinte azonnal leeresztett. Pedig sokat vártunk ettől a divatpapírtól, hiszen a szlogen szerint, aki nincs a Facebookon, nem is létezik.
Okkal gondolhattuk tehát, hogy akinek nem jut részvény, szegényebb lesz. Ám épp fordítva történt, pont azok jártak rosszul, akiket beírtak részvénykönyvbe. Vastagon fogott a ceruza, amikor a Facebook 38 dolláros jegyzési árát meghatározták – meséli Kuti Ákos, az Equilor vezető elemzője, hozzátéve: eltekintve az irreális befektetői álmoktól, az ügyfelenkénti évi négydolláros árbevételből kicsit utána számolva, alig húsz-egynéhány dolláros fair értéket kaptunk volna.
Ám a jegyzési hisztéria idején senki sem foglalkozott a fundamentális megfontolásokkal, mindenki részvényt akart. A baljós jelek ellenére az első napon még 45 dollárig is felkúszott a kurzus, végül mégsem alakult ki olyan vásárlóerő, mint egy évvel korábban a szektortárs Linkedin szakportál részvényeinek bevezetésekor, amikor napok alatt a jegyzési ár két és félszereséig tornászták az árfolyamot a lelkes vevők.
Így a friss Facebook-tulajdonosok már az első héten húszszázalékos veszteséget könyvelhettek, majd három hónap múltán azt láthatták, hogy a 19 dolláros kurzus a felére morzsolta a befektetésük értékét. Mégis korai lenne temetni a papírt. Reményt adhat a jövőre nézve, hogy a társaság elkezdte pénzre váltani az elmúlt években felépített hírnevét, s temérdek fizetős szolgáltatás bevezetésével lényegében „fejőstehénné” formálják a vállalatot. Ráadásul annyi remegő kezű kisbefektető égette meg magát az elmúlt hónapokban, hogy most már csak a bátrabb és rutinosabb játékosok beszállására lehet számítani, s ez megalapozhat egy határozottabb árfolyam-felívelést.
Az év pesti tőzsdesztorija úgy lett világszenzáció, hogy itthon észre sem vettük. Miközben a Wall Street Journal cikkíróinak fantáziáját többször is megmozgatta, a hazai média és a közvélemény ingerküszöbét egyszerűen nem érték el az RGH–188 hatóanyag, népszerűbb nevén a cariprazine klinikai vizsgálatairól és tengerentúli törzskönyvezéséről szóló hírek. Miért is foglakoztunk volna a Richter és amerikai partnere, a Forest Labs antipszichotikus készítményével, mely előbb az akut mániás betegségek, majd a skizofrénia kezelésére kapott zöld utat? Az egyik néhány százmillió dolláros, a másik pár milliárd dolláros piac a tengerentúlon. Míg a hatóanyag antidepresszánsként való alkalmazására vonatkozó klinikai vizsgálatok már egy tízmilliárd dolláros piacra történő belépésre irányulnak.
„Bagatell” tételek ezek, mikor mi itthon jól elvagyunk a gyógyszerkassza körüli bonyodalmakkal. Gyermeki örömmel nyugtázzuk, hogy a gyógyszercégek jövőre jobban járnak, mint idén, s hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a Richter Gedeon alapította nagy hírű cég már régen nem a hazai piacra fókuszál. De a Richter legendásan jól lobbizó vezérigazgatója, Bogsch Erik azért a magyar kormánnyal is összehozott egy stratégiai megállapodást. Mégpedig anélkül, hogy akár csak egyetlen félidőt is végig kellett volna szurkolnia Orbán Viktor miniszterelnökkel, s persze, a Mol és az OTP vezetőivel a Videoton díszpáholyában.
Nem lehet alábecsülni a kormánnyal nemrég aláírt stratégiai megállapodást, amely hosszú távon biztosítja a kiegyensúlyozottabb, kiszámíthatóbb működési környezetet, valamint a kutatási és fejlesztési kiadások részvényesek által elvárt szintű megtérülését – hangsúlyozta Vágó Attila, a Concorde vezető elemzője, aki úgy véli, néha nem rossz bolt, ha azt a részvényt vesszük, amit a kormány is szeret. Különösen, hogy komoly felértékelődés előtt állhat a magyar gyógyszerpapír. A részvény viszonylagos olcsósága annak köszönhető, hogy november végén kikerült a Richter az egyik irányadó indexkosárból, s emiatt az intézményi alapkezelők egy része kénytelen volt „kitárazni”, vagyis hetekig adták a gyógyszerpapírt, körülbelül 10 százalékkal, 35 500 forintig lenyomva annak árfolyamát.
Miközben a Richternek csak a generikus üzletága, a mérlegében lévő készpénze és az olyan egyéb eszközei, mint a nemrég átadott új debreceni üzem, együttesen mintegy 38 000 forintnyi részvényenkénti értéket képviselnek. Ehhez a számhoz adódik az olyan originális kutatások, mint a cariprazine eredményéből származó, részvényenként 3000 forintra becsülhető érték. Amiről egyelőre a piac szemlátomást nem vesz tudomást, de azt az eladói nyomás csillapodtával ismét árazhatják majd a befektetők. Attól sem tekinthetünk el, hogy a cariprazine törzskönyvezése során jövőre több millió dolláros kifizetésre számíthat a magyar cég amerikai partnerétől, a Forest Labstól.
Jó esély mutatkozik tehát arra, hogy újra felkelti a befektetők érdeklődését. A Concorde jövő évi célára 46 000 forint, ami csaknem 30 százalékos felértékelődési lehetőségre utal. A Richter-papír 2013 egyik ígéretes befektetési sztorija lehet a pesti parketten – vélik a Concorde elemzői. Talán a legnagyobb izgalommal az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed karácsonyi ajándékát bontogatták a befektetők. A tengerentúli jegybankárok ugyanis decemberben prolongálták az eredetileg év végén kifutó tőzsdei nagybevásárlási programjukat (Operation Twist), amit a magyar sajtóban újabban „Csavar hadműveletként” emlegetnek. Mit sem törődve azzal, hogy a kifejezés még a Kennedy-adminisztráció idején, 1961-ben született, s elnevezése az akkoriban hódító táncőrületre utalt.
De akárhogy nevezzük is, az a lényeg, hogy a szilveszteri pezsgődurranás még nem vet véget a Fed által pénzelt dőzsölésnek a tőzsdei parketten. Erről az évek óta tartó maratoni tvisztről kérdeztük Sarkadi Szabó Kornélt, a Hungária Értékpapír stratégiai igazgatóját. Mint mondta, lassan külön iparággá válik a pénznyomda. Az amerikai „money making”, azaz a pénzcsinálás végre teljes értelmet nyer, amely nemcsak az Újvilágban, hanem az öreg kontinensen is végső és közbülső megoldássá növi ki magát. Sajnos a realitásoktól teljesen elszakadt a fejlett piaci döntéshozás, és egyre sűrűbben, egyre kisebb kétellyel nyúlnak a fedezet nélküli pénzteremtés eszközéhez bármilyen reálgazdasági vagy pénzpiaci megingás merüljön is fel. Sőt a „dolog”, mint a klasszikus heroinista esetében, odáig fajult, hogy már az elvonási tüneteknek elébe menve szavaznak meg újabb dózisokat.
A Fed pilótajátékában egyre újabb köröket ró a pénzszóró helikopter, csak nehogy kifogyjon a szusz a piaci hegymenetből, s búskomorsággá változzék a folytonos finanszírozásra építő befektetői derű. Közben meg reménykedhetünk, hogy jön valami innováció, ami olcsóbb energiát kínál. Vagy beköszön a Marsról egy új fogyasztói kolónia. Esetleg Kína talpra áll. Addig viszont a „nagyfiúk” továbbra is a köznép tartalékát áldozzák fel egy szűk réteg pozíciójának oltárán. A képlet pedig egyszerű piaci törvénnyé silányult: ha lesz újabb pénznyomtatás, márpedig egyelőre még lesz, akkor ismét venni kell – bármit, amit a tőzsdén adnak, mert a jegybanki pénz dagályként emel meg minden kurzust és árfolyamot. Csak közben az egyre extrémebb kilengések felé is haladunk. Márpedig ha túlságosan dől a lé, dőlni fog egy újabb Lehman is…
Kapatos a forint
Az év sztorija a devizapiacokhoz köthető – vélekedett Pálffy Gergely, a Buda-Cash Brókerház elemzője, mondván, a legnagyobb meglepetéseket, valamint a legsutább mellényúlásokat is a forint piacán tapasztalták. A magyar deviza árfolyama még véletlenül sem úgy mozgott, ahogy azt a piaci szereplők a korábbi tapasztalataik alapján várták. Idén egyetlen más deviza sem volt annyira kiszámíthatatlan és megmagyarázhatatlan, mint a magyar fizetőeszköz. Mint idővel kiderült, a hazai fundamentumok teljes figyelmen kívül hagyása mellett a kamat arbitrázsőröknek ideális devizája volt a forint. Másrészt azt is megtudhattuk, hogy a hazai döntéshozóknak a Nemzetközi Valutaalappal való megállapodást illető kettős kommunikációját csak mi magyarok láttuk/sejtettük igazán, a külföldi befektetők többször is bedőltek a kormányzati propagandának.
