Mivel egy kiadós bulin kívül nem történt semmi, a dél-franciaországi Bugarachból elvonultak a világvégét várók és a róluk tudósító médiamunkások. Bugarach megkapta a negyedórás világhírt, bekerült a köztudatba. Irigyeljük is ezeket a fránya franciákat. Megint elérték azt, hogy róluk is írjanak, tudósítsanak. Az egész persze egy óriási luftballon, de azért országimázsnak nem rossz. Furcsa, hogy mi ilyen dolgokban miért nem tudunk kiugrani, holott ez nekünk pillanatnyilag tényleg hazai pályának számít.

Az agyament javaslatok, unortodox megoldások nálunk most futószalagon készülnek, de ettől nemhogy ideözönlenének a világ minden tájáról, hanem egyenest a fejüket fogják, és még az is elmegy, aki eddig itt volt. Ezoterikusokból, szkítákból és más obskurus őstörténeti ámokfutókból nálunk is van elég, de arra mégsem jók, hogy zavaros kultuszaikkal idevonzzák a nemzetközi sajtót. Szegényt turult is inkább csak megmosolyogják külföldön. Nehezen értik, hogy miért kell sorra köztéri szobrokat állítani egy képzeletbeli madárnak.

A külföldi befektetők – mármint azok, akik nem kötnek stratégiai megállapodást a kormánnyal – is visszariadnak, amikor azt hallják, ebben az országban a vezetékeket is megadóztatják. A budapesti (rom)kocsmazónát viszont fel lehetne használni arculatépítésre. Például azzal, hogy ott varázserők működnek. Keretszámok szűnnek meg, miniszterelnök vesz 180 fokos fordulatot. Mi ez, ha nem mágia? Helló, űrlények!