A szépségkirálynő-választáson biztos befutónak számító venezuelai induló beszél belőlem, amikor azzal a kéréssel fordulok a Teremtőhöz, hogy tegyen már világbékét a karácsonyfa alá. Aztán elférne ott még némi jólét, s a józan észnek is helyet kellene találni.

A bolhacirkuszban – amit eufemisztikusan közéletnek hívunk – edződött zsurnalisztaként álmodozom felívelő pályára állított gazdaságról, teljes foglalkoztatásról, az Egyesült Államoknak nyújtott milliárdos kölcsönökről (dollárban!), európai magyar szuperhatalomról.

Az átlag pesti azonban, aki valójában bennem él, megelégszik a fenyőillattal, a kertben, bográcsban főzött halászlé ízével, sok-sok vidám pillanattal az ünnepi asztalnál, a kályhában lobogó tűzzel és hosszan kiélvezett kortyokkal a saját főzésű pálinkából. Nekem nem kell ennél több ezekben a napokban. Gyurcsány, Orbán, Bajnai, Mesterházy és a többiek: nektek mennyi lenne elég?