Most azonban már egészen másról szól a nóta. A kormány azzal az otromba gesztussal, hogy a testületet beleírta az alkotmányba, és a kultúrigazgatás és -finanszírozás megkerülhetetlen tényezőjévé kívánja tenni, havi apanázst juttatva a tagoknak, olyan embereket is belekever a nyílt politikai konfrontációkba és a közéleti kenyér- és presztízsharcba, akiknek eszük ágában sem volt ilyesmiben részt venni. Az MMA szombati közgyűlése arról tanúskodott, hogy számos kiváló alkotó egyszerűen nem ilyen lovat akart.

Egymást követő felszólalásaikban nem győzték hangsúlyozni: nem szeretnének felülről vezérelt, egyszínű kultúrát, nem akarnak jobb- és baloldalra osztott művésztársadalmat, nem kívánnak erőből eldönteni mindent, értelmes vitát szeretnének, európai megoldásokat. A radikális fiatalok persze azt skandálták mindeközben, hogy „Lépjetek ki!”. De hát nem léphet ki mindenki a saját klubjából, csak mert a hatalom átírta az alapszabályt.

Viszont tehet mást. Olyan vezetőt választ, aki képes élni a rászakadt felelősséggel. Olyan tagokat vesz föl, akik ezt a józan szellemiséget képviselik. S ami talán a legfontosabb: csak olyan feladatokat vállal, amelyek a hatalmi manipulációk helyett kizárólag a magyar művészet ügyét viszik előre. Ez sem lesz egyszerű.