A demonstráció szükséges lépés, bár hetente lehetne rendezni azok után, amit a jobbikos képviselők művelnek az Országgyűlésben. Gyöngyösi Márton semmivel sem mondott többet és mást, mint amit Pörzse Sándor engedett meg magának az elmúlt években, Novák Elődről és Vona Gáborról nem is beszélve. Gyalázat az egész úgy, ahogy van.

Abban, hogy ez megtörténhetett, mindenkinek megvan a maga szerepe. A Fidesz dajkálta a Jobbikot. Miután pedig az a csőcselék, amelynek képviselője Zagyva Gyula személyében ott ül a Jobbik frakciójában, földúlta az MTV-t és elfoglalta a Kossuth teret, a keblére is ölelte a Fidesz, sőt folyamatos utcai nyomásra használta őket Gyurcsány Ferencék ellenében: ott egy pont.

Gyurcsány Ferencnek és az akkor még érte rajongó értelmiségi hadnak is jár egy másik pont: 2007-ben a miniszterelnök meghirdette a mai közmunkaprogram elődjét, szabad teret engedve a cigányságot az ingyenéléssel azonosítóknak. A Jobbikot a közvélemény-kutatók akkor mérni is alig tudták. Egy évvel később már Brüsszelbe küldtek képviselőket.

Pontot Kolompár Orbánnak, aki az őt illető korrupciógyanú miatt eleve hiteltelenné tett minden tiltakozást, pontot a Fidesz díszcigányának, Farkas Flóriánnak, aki soha életében meg sem próbált tiltakozni, pontot Török Gábornak, aki az elemző szárazságára hivatkozva a Corvinusra invitálta a Jobbikot, pontot Schiffer Andrásnak, aki előszeretettel parolázik Vona Gáborral, pontot Köves Slomónak, Szegedi Csanád gyámolítójának; ponthegyeket oszthatunk itt mindenkinek, magunknak is, mert nem tiltakoztunk eléggé, de mi végre.

Már nincs mit tenni. Illetve: azért van néhány dolog. Nácival nem fogunk kezet. Nem röhögcsélünk velük. Nem azért, mintha nem lennének emberek, hanem azért, mert közelről a hóhér is ember. Ugyanakkor, mivel beszavaztattuk őket a parlamentbe, megadjuk nekik a képviselőknek járó jogokat.

Fölszólalhatnak. Véleményt nyilváníthatnak. Törvénytervezetet nyújthatnak be. Ha átlépik a jog határait, megvonjuk a szót. A határ nemcsak jog, hanem ízlés is, amit talán előcsalogat belőlünk mindaz, ami a vasárnapi demonstrációt életre hívta. Hagyjuk, hogy tobzódjanak az ostobaságban, mint a sötét lelkű Pörzse Sándor, akinek a János vitézről Jancsi és Juliska jut eszébe.

Nevetségessé tesszük őket: válaszolunk, amikor élve jogaikkal, az állampolgárságunkat firtatják, és azt írjuk, hogy a magyart megvettük, de valójában izraeliek és pirézek vagyunk. Ezt tette Ertsey Katalin is, igazolva, hogy lehet más a politika. És biztosra mehetett: úgy verte át a palánkon az agyas Novák Elődöt, hogy a nácik szócsöve azóta sem tudja, hol a feje. Mert elhitte. Az az ember tényleg ennyit tud. Nincs más út. Közös gyalázatunk, hogy 2014-ig ott lehetnek, ahol vannak. Addig is tiltakozni kell és hülyét csinálni belőlük – mielőtt mi válunk azzá.