Válságban lévő emberek
̶ Ki kerül a krízisintervenciós osztályra? –kérdeztük dr. Farkas Ágnes főorvos, cikkünk szerzőjének névrokonát.
̶ A krízisintervenciós osztály egyedül álló a mai magyar pszichiátriai ellátási rendszerben. 1982-ben dr. Csiszér Nóra és dr. Füri Anna alapította, én 1984 óta dolgozom itt. Fő profilja az öngyilkosság körüli lelkiállapotok (pre- és posztvenció) és krízisek ellátása. Pácienseink mindenhonnan érkeznek. Sokan öngyilkossági kísérletet követően a kórház toxikológiai osztályáról, pszichiátriai konzíliumot követően jönnek. De beutalóval vagy anélkül, önkéntes nyilatkozattal is veszünk fel pácienseket.
̶ Több vagy kevesebb a beteg az elmúlt években?
̶ Magyarországon a befejezett öngyilkosságok száma 1987-ben volt a legmagasabb, abban az évben 4700 ember halt meg, a 90-es évektől fokozatos csökkenés figyelhető meg, ez világjelenség, tavaly 2300 körül volt ez a szám. De így is Európa élmezőnyébe tartozunk. A kísérletek száma ennek általában mintegy a tízszerese.
̶ Úgy tűnik, meglehetősen sokan vannak.
̶ 2007-ben, a „Lipót” bezárása óta az osztálynak területi pszichiátriai ellátási feladata is van. Eddig két budapesti kerület tartozott hozzánk, de nyár óta a feladat jelentősen bővült. Féltjük a profilunkat, sok kapacitásunkat köti le ez a munka, mely mellett a kórház pszichiátriai konzíliárusi feladatát is mi látjuk el. És persze semmire nincs pénz. Ha kórháziágy-leépítés van, azt mindig a pszichiátrián kezdik.
̶ Milyen betegségek a leggyakoribbak?
A krízisintervenciós részlegünkön diagnózis szerint leggyakrabban depresszióval találkozunk, de egyéb mentális zavarban szenvedő páciensek is bekerülnek. A depresszió felismerésének népegészségügyi jelentősége van az öngyilkosság szempontjából is, de pl. a belosztályi betegek jelentős arányban egyben depresszióban, szorongásos kórképben is szenvednek. A depresszió még mindig aluldiagnosztizált és alulkezelt, egy adott időben a lakosság 8-10%-a szenved ebben a kórképben.
̶ Mit nevezünk krízisnek?
̶ A krízis az az állapot, amikor az ember olyan válságba kerül, melyet elkerülni már nem tud, a probléma megoldásához szükséges módszerei nem működnek, vagy kevesek. Meg kell küzdenie a válsággal, ennek során akár bővülhet a problémamegoldó repertoárja, de gyakran további veszteségekkel is szembe kell néznie. Döntően érzelmi veszteségek vezetnek ide, de a létbizonytalanság, az egzisztenciális problémák szerepe is óriási. Az intervenció célja a krízis előtti integritás helyreállítása pszichoterápiás módszerekkel, gyakran a család, a krízisben érintett fontos személyek bevonásával. Természetesen kezeljük a pszichés zavarokat gyógyszeresen is. A környezet bevonásába akár a munkahellyel való kapcsolat felvétele is érthető lenne, hiszen régen erre is volt példa. Ma azonban nehezen tudnám elképzelni, hogy a páciensem munkahelyi főnökével beszéljek.
̶ Mi történik azzal, aki nem gyógyul?
̶ Ha depressziós betegünk munkaképessége nem áll helyre a gondos kezelés ellenére sem, időnként leszázalékolást indítanak. Tavaly három páciensem közül csak egynél volt pozitív elbírálás. Két betegem ügye munkaügyi bírósághoz került. Egyikük 10 évig hordozta a betegségét, köztisztviselőként dolgozott, képezte magát, erőn felül teljesített. Egy hosszabb táppénz után elküldték.
̶ Mi a siker, mi a kudarc a munkájában?
̶ Természetesen voltak és vannak veszteségek a hosszú pályám során. Huszonnyolc év alatt 15-20 páciensem követett el végül öngyilkosságot a kezelés után, amiről én értesültem. Ők döntően depresszióban szenvedtek. Ezek közül kettő itt az osztályon történt. A siker számomra a korábbi krízisen átesett pácienseimnél az öngyilkosság megelőzése. Sokukat gondozom a mai napig.