Japán tudósok mondták neki. Mintha a japán nemzeti lobogó jelent volna meg szemei előtt. Vörös napkorong fehér alapon – még kicsiben. Testvéri kis popsizászlók itt is, ott is. Torgyán József látta ilyen masszív elméleti alapokon legutoljára Európa közepének Tállyát. Szintén nagypolitikát próbált belőle csinálni. Akkor még a Fidesz is tudta az ilyesmit hova tenni.

Most tömött sorokban mennek, nem tántorognak, hanem húznak el az emberek az országból, minden gazdasági adatunkban – főleg a beruházásainkban – programozva van a veszteglés, miközben figyelmeztetés nélkül indít a kormány megsemmisítő támadást a felsőoktatás ellen, kiüríti a gyógyszerkasszát, amelyre senki nem a fogyasztói társadalom parancsainak engedelmeskedve jár, hanem mert az orvosa küldi, nem tudni, mi történik az iskolákban január elseje után, amikor az államé lesz minden, azé az államé, amelyet az európai és magyar bíróságok sorra marasztalnak el, s amely rokkantnyugdíjasokon, hajléktalanokon és munkanélkülieken demonstrál erőt, s amely államot nagyon sokan még mindig hajlandóak lennének respektálni, mert tudják, hogy tényleg rendkívüli a helyzet, ezért, ha kellően komolyak, merész kitörési kísérletek is respektálhatók.

E komolyságba vetett hit veszik el, amikor hol a miniszterelnök, hol a gazdasági miniszter gondolja azt, hogy minden kamaszos ötletét odapöckölheti az emberekre. Most már nem kéne!