Az álom
Hűha, ez milyen álom volt, pattant fel a szeme hajnali háromkor a Nép Legbölcsebb Vezetőjének. Micsoda ötlet, megálmodtam nemzetem felvirágzásának zseniális tervét. Nem szabad elfelejtenem, ezt most nagyon nem szabad elfelejtenem, gondolta erősen, majd visszaaludt. Reggel, amikor felébredt, tudta, hogy valami nagyon nagy dolgot álmodott meg, viszont semmire sem emlékezett. Vissza kell aludnom, akkor visszajön az álom is, gondolta, és fel sem kelt, csak pisilni, aztán a még az éjszakai meleget sugárzó ágyába feküdt, s visszaindult, megkeresni az álmát.
Szolgálói, tehát a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár-helyettes és a nemzeti rendezvényekért felelős miniszterelnöki megbízott le is mondta a délelőtti szereplését a könyvbemutatón. A könyv a nemzet felvirágzásáról szóló, kétkötetes kiadvány volt. Minden jelenlévő, így a nemzeti értelmiség színe-java azt várta, hogy a végén ingyen kapnak egy példányt, de a szervezők ezzel nem számoltak. Ők azt tervezték, hogy a jelenlévők kifizetik a könyv árát, de ezt végül csak egyvalaki tette meg, a részeges költő és műfordító, mindenki Mézije. Mézi hátrament a megvásárolt könyvvel, ahol találkozott a híres íróval, aki elkérte magának egy kicsit a könyvet, majd pár perccel később ügyesen és gyorsan a többi jegyzete közé tette. Mézi azonban résen volt, visszaszerezte. Rögtön ezután a tőle balra ülő híres médiaszereplő, a megmondóemberek nagy öregje kérte el tőle. Két perc, és a rövid betekintés után ő is a szatyrába csúsztatta, de Mézi eszén nem tudott túljárni. A könyvet Mézi hazavitte. Amikor beleolvasott, már sajnálta, hogy kétszer is visszaszerezte.
A Nép Legbölcsebb Vezetője eközben az álmát kergette, és erősen horkolt.
Késő délelőtt az egyetemen komoly megindulás jelei mutatkoztak, a rektori tanács ülésére ugyanis nem ment el a Nép Legbölcsebb Vezetője. Ezt kihasználva gyorsan ki is nevezték a tanári kar legradikálisabb történészét a Mérsékelt Kori Tanszék vezetőjévé. Kicsit remegett a nagy és ismeretlen feladattól, de aztán erőt vett magán, hiszen egy radikális soha nem tűnhet gyámoltalannak. A leváltott tanszékvezető meg átkozta a sorsát, hiszen ha a Nép Legbölcsebb Vezetője elmegy a tanszéki ülésre, akkor mindez nem történhetett volna meg.
A Nép Legbölcsebb Vezetője mélyen aludt.
Ebédkor a legújabb történelmi filmet mutatták be a Voros Csillag moziban, amely attól lett Voros, hogy annak idején a Vörös Csillag nevet betiltották, de új névtáblára nem futotta, így a mozi akkori vezetője a két pontot leverette. A mostani vezető tíz percet várt, és amikor eljutott hozzá a hír, hogy a Nép Legbölcsebb Vezetője nem tud eljönni a premierre, boldogan felsóhajtott, majd visszafelé játszotta le a filmet a jelen lévő VIP-közönségnek. Ő ugyanis, a mozi irányítása mellett esztéta volt, azzal a meggyőződéssel, hogy minden művészet lényege a végéről indul, és az az eleje felé halad, legyen az zene, színház, irodalom vagy mozi.
A Nép Legbölcsebb Vezetője a jobb oldaláról a balra fordult, de hiába: még nem lelte az álmát.
Délután aztán a Nemzeti Bajnokság nagymegmérettetésére kellett volna mennie, ahol a piros-kékek játszottak a kékpirosokkal. Ott volt mindenki, aki számít: a független orvoskamarai elnök, a független tanárszövetségi elnök, a független biztosítótársaságok elnöke, a független szakszervezeti vezér és még sokan mások, akik nagyon várták, hogy beüljön a Nép Legbölcsebb Vezetője a klimatizált terem középső bársonyfoteljébe. De nem ült. Amikor ezt felfedezte a független tanárszövetségi elnök, aki a futball nagy szerelmese volt, lerohant a pályára, kikapta a bíró kezéből a sípot, majd belefújt, és ezzel kezdődött el a mérkőzés. Rögtön az első percben kiállított három játékost a piros-kékektől, majd amikor a kék-pirosak a hatodik percben lőttek egy gólt, megadta nekik kétszer is, aztán lefújta a meccset. A jegyzőkönyvekbe bekerült a 2-0, mindenki mehetett haza. Miután közönség nem nagyon volt, így nem okozott zavart a futballcsata kissé korai befejeződése.
A Nép Legbölcsebb Vezetőjéhez ezekben a percekben újra eljutott egy álom. De az nem az éjszakai történet volt, hanem valami egészen unalmas mese arról, hogy ő irányítja az országot, és a vezetői bölcsen követik őt. Nem csoda, hiszen a Nép Legbölcsebb Vezetője választotta ki őket. Unalmas álom volt. Nagyon ideges lett a gondolattól, hogy talán már soha nem jön vissza a hajnali nagy ötlet. Ettől annyira dühös lett, hogy gondolkodás nélkül megváltoztatta a mérkőzés eredményét, amivel kedvenc csapatának ártott a legtöbbet. A többi döntést azonban úgy hagyta.
Konzervatív emberként nem szerette ugyanis, ha egyszerre túl sok minden változik meg körülötte.