David Copperfield

Amikor David Copperfield, a világhírű illuzionista Magyarországon járt, látogatást tett özvegy Roskónénál, a külvárosi szemfelszedőnél. Kiszállt a limuzinból, és egyenesen az üzletben dolgozó asszonyhoz sietett. – Nézze Roskóné – kezdte –, engem kimondottan idegesít, hogy híreim szerint önnek fogalma sincsen arról, ki vagyok én.

Mélyen és várakozásteljesen az öregasszony szemébe nézett, özvegy Roskóné azonban nem jött zavarba, folytatta a szemfelszedést, mintha mi sem történt volna. Zizegett a térdei közé szorított, ósdi masina, rutinos mozdulattal terelgette rajta a harisnyát, miközben fejével a munkaasztal felé bökött:

– Adja csak a csipeszt, fiam!

A mágus, a számára szokatlan pimaszság láttán zavarba jött, és odaadta a csipeszt a szemfelszedő asszonynak. Özvegy Roskóné nem volt jókedvében. Amikor befejezte a munkát, felnézett az egyre zavartabban ácsorgó bűvészre, egy darabig vizslatta őt, aztán se nem hangosan, se nem halkan azt mondta:

– És most tűnjön el! David Copperfield ekkor eltűnt.

Neil Armstrong

Neil Armstrong a holdra szállást követő harmincadik évben, azaz 1999. július 21-én sajtóértekezletet hívott össze, amelyen bejelentette, hogy annak idején, a Holdon személyesen találkozott egy tapírral. A dolog úgy történt, hogy amikor Armstrong lemászott a holdkomp létrájáról, odajött hozzá egy tapír, és kockacukrot követelt. A hős űrhajósnál nem volt kockacukor, felajánlotta, hogy ad helyette tubusos levest, de a tapírnak az nem kellett. Az állat tanácstalanul álldogált egy darabig, majd eldöcögött. Armstrongnak viszont eszébe jutott, hogy mégiscsak van nála kockacukor, de nem mert a tapír után menni, mert attól félt, hogy eltéved.

– Kalandos történet, mondta az egyik újságíró, demiért nem látszott mindez a holdra szállásról készült felvételeken?

– Nem tudom – mondta Armstrong.

Lugosi Béla

Egy idős kellékes meglepő anekdotát mesélt a minap egy televíziós magazinműsorban. Állítása szerint Lugosi Béla, a Drakula forgatásán egy alkalommal váratlan és szinte hihetetlen dolgot művelt. A díszletkastély egyik termében, minden előzmény nélkül felpattant a két falszakaszt összetartó acélrúdra, és a filmesek, valamint a statisztéria legnagyobb meglepetésére csaknem hibátlan rúdgyakorlatot mutatott be. Az alkalmi nézősereg többek között tökéletes óriásköröket, hibátlan egykezes forgásokat, továbbá szépen kivitelezett tkacsovot láthatott. A jelenlévők némán nézték a tornamutatványt, a csöndet csak Lugosi köpenyének suhogása maszatolta össze, miközben a művész, eszelős tekintettel pörgött-forgott a rúdon, mint egy óriási halálmadár. A hatást erősen fokozta, hogy a szédítő pördületek közben fel-felbukkanó arcából elővillantak hosszú, hegyes szemfogai. A mintegy fél percig tartó gyakorlatot végül cukahara leugrással fejezte be.

– Oké – bólogatott a riporter –, oké. Tegyük föl, hogy mindez igaz. Két kérdésem van. Egy: miért nem került be ez a jelenet a filmbe? Kettő: miképpen létezik az, hogy sem a stáb tagjai, sem a statiszták nem említették ezt az esetet még soha senkinek?

– Tudja – mondta az idős kellékes –, ennek az lehet azok a, hogy mindannyian láttuk: Lugosinak a leugráskor bizony nem volt összezárva a lába.

Fred Astaire

Baráti társaságban egy kellemetlen, kekec fiatalember azt kérdezte Fred Astaire-től, a világhírű filmsztártól, énekestől és táncostól:

– Na most, Fred, őszintén. Apád sörfőző-e volt? Fred Astaire gondolkodás nélkül rávágta:

– Oh yes! Ekkor a kellemetlen, kekec fiatalember újabb kérdést tett föl neki:

– És, Fred, válaszoljálszépen, ízlésesen. A konzervatív republikánus pártot támogatod-e?

Fred Astaire mélyet szívott cigarettájából, majd azt válaszolta:

– Oh yes! Ekkor a kellemetlen, kekec fiatalember döntő támadásra szánta el magát, és a körülöttük lassan összegyülekezett egyéb kellemetlen, kekec társasági emberek gyűrűjében azt kérdezte:

– És viszont, Fred. Tudsz-e borotvaélen táncolni?

– Oh yes – mondta Fred Astaire. De nem tudott.