A fülkeforradalom felfalja gyermekeit. Ezt a Fidesz önkormányzatokat vezető, képviselő-testületben ülő politikusai a saját bőrükön érezhetik. Szerény vigasz számukra, hogy az intézményeik, feladataik, jogköreik és pénzeik elvétele után a kormány most olyat vesz le a települések válláról, ami tényleg nem hiányzik majd nekik: a tartozásaik nagy részét.

Kétségtelenül jobban járnak, mintha az önkormányzatok kiürítése után a hiteleiket a nyakukon hagyná, de ezt igazából úgysem tehetné meg következmények nélkül a kormány, hiszen a becsődölő településeket a végén úgyis neki kellene megmentenie. Az adósságátvállalás ezek után nem váratlan bejelentés. A kényszer megvolt rá, legföljebb azt nem tudtuk előre, hogy az adósságrendezés lehetőségei közül melyiket választja a kormány.

Az állam szerepének minden területen való növelése azzal is jár, hogy az Orbán-kormány nemcsak feladatokat vesz el a helyhatóságoktól, hanem durván csökkenti az önkormányzatoknak adott vagy náluk hagyott állami bevételt, támogatást. Ezek után már jobb átvenni az adósságuk egy részét, mint biztos csődbe dönteni a településeket, ami politikai öngyilkosságot is jelentene.

Az önkormányzati tartozások konszolidációjának e mostani csak az első lépése. A másodikról még semmit nem tudunk. Nem kell nagy jóstehetség hozzá: ez leegyszerűsítve abból áll majd, hogy a kormány megmondja a bankoknak, mennyit kíván ezekből a hitelekből törleszteni. A hitelezők, kötvénykibocsátók kapnak egy visszautasíthatatlan ajánlatot. A bankok nem járnak okvetlenül rosszul ezzel, mert könnyen lehet, hogy ha az átvett hitelek, kötvények az önkormányzatoknál maradnak, akkor azokon még nagyobbat buknak, mint így. De így sem ússzák meg.