A fehérvári huszárok eljöveteléről kegyeskedett dalolni a miniszterelnök úr egy etyeki pálinkafőzdében, hol véle dalolt az ő kísérete is. Megnéztük a videót, s hát megláthattuk végre, manapság hogyan is nótázik és mulat övéi közt a kegyelmes úr. Zavartan, kényszeredetten mosolyogva, félszegen, hamisan.

Kirobbanóan vidámnak éppen nem mondanánk az országot vezető társaságot. De még csak jókedvűnek sem. Együtt énekelnek a kegyelmes úrral szerte az országban az ő hívei, kik senki másra nem ügyelnek, csak a kegyelmes úrra, csak a kegyelmes urat figyelik, kizárólag őhozzá igazodnak, az ő tempóját igyekeznek tartani, s az általa megadott hangnemben dáridóznak.

Egyelőre nekik húzza a prímás, de ez nem lesz mindig így. Emlékszünk még azokra a boldog, szép napokra, amikor a kegyelmes úr még nem koronáztatta meg magát, s amikor a hajdani rokonszenves, hosszú hajú, szakállas fiatalember még Nagy Feróval, Vágvölgyi B. Andrással és Fodor Gáborral énekelt egy színpadon. A Fidesz több mint húsz évvel ezelőtt megrendezett rendszerzáró buliján énekelt valaha Orbán Viktor, akkori övéi közt ünnepelte a kommunizmus bukását.

Akkor még őszinte volt, szívből mosolygott, s nem volt kényszeredett. A kegyelmes úr azóta nagyot változott, ami önmagában nem baj: hisz mindenki változik. A baj az, hogy a kegyelmes úr elvárja ma már, hogy mindenki úgy táncoljon, ahogyan ő fütyül: hamisan. Nem is sejti talán, hogy ez nem lesz mindig így.

De jó, ha tudja: már nagyon sokan vannak azok, akik hangolnak a következő rendszerzáró bulira.