A 400 milliárd forintos egyenlegjavító program felére sem lenne szükség, ha az Európai Unió nem kényszerítené rá Magyarországot – mondta egy héttel a Matolcsy-csomag bejelentése után nyugodt hangon tegnap reggeli rádióinterjújában a kormányfő.

Nem jutott túl gyorsan az eszébe, hogy Brüsszelre kenje a pedagógusok béremelésének elhalasztását, de a harc nyilván fárasztó. Ráadásul most már annyi mindenre kellene valami trükköt kitalálni, hogy abba talán még Rodolfo is beleizzadna. Amúgy maga Orbán Viktor is elismerte az újabb nadrágszíjmeghúzás valódi okát: Brüsszel nem viselné el, hogy a jövő évi költségvetés hiánya meghaladja a három százalékot.

Csak éppen szerinte nincs igaza Brüsszelnek, ez majd ki is fog derülni, de addig – mondja – nem tudunk mit tenni.

Na, végre ez igaz. A túlzottdeficit-eljárás árnyéka lebeg ugyanis felettünk, annak nyomán könnyen búcsút inthetnénk sok százmilliárdnyi uniós fejlesztési forrásnak. Márpedig arra nagyobb szükség van, mint Gyurcsány gereznájára (ami azért egy volumen), ahhoz hozzá kell jutnunk, akár ultraortodox megszorítások árán is, mert ha ezektől a pénzektől is elesnénk, végképp nem jutna egyetlen forint sem beruházásra.

S persze még azt is el kellene intézni, hogy az EU következő költségvetési ciklusában ne csökkentsék ezeket az összegeket, magyarul ne csökkentsék a kutya vacsoráját.

Adja az ég, hogy Orbánnak igaza legyen, s lesz itt növekedés, a tanárok pedig jövő szeptemberben megkapják az életpályamodelljüket és a fizetésemelést. S azzal ne is foglalkozzunk, hogy persze az unió is fogadott el már olyan magyar költségvetéseket, melyek szép lassan a pokolba vezettek.