Egyszóval csalódást érezhetnek ugyan a pedagógusok, túl nagy meglepetést nem. Mégis alighanem jólesett volna nekik, ha a Matolcsy-csomag bejelentése után kiáll valaki a kormányból – mondjuk a szakminiszter vagy az államtitkára –, és azt mondja, sajnáljuk, szerettük volna, most nem megy, de hátha később, és addig is köszönjük az áldozatkész munkát és a többi.

Arra viszont aligha számítottak, hogy ehelyett Giró-Szász András kormányszóvivő a közszolgálati tévében amúgy pedellusosan még tarkón is legyinti őket, mondván, tessék csak örülni, hogy a kormány kikormányozza a hajót a viharos tengerről, ilyenkor nem kéne konyakot rendelni. Konyakot, mi? Egy olyan pályán, ahol minden választásra készülő párt nagyarányú béremelést ígért, de azt végül csak egyetlenegy kormány valósította meg, tíz évvel ezelőtt. Ahol minden munkavállalón fél tucat reform gázolt át két évtized alatt, miközben a politika hol értelmiségi önállóságot, hol szalagmunkási alávetettséget követelt tőlük.

Most pedig mindenki pontosan tudja, hogy a körvonalazatlan, de erőltetett államosítás egyetlen biztos hozadéka az lesz, hogy országszerte iskolákat zárnak be, tanárokat bocsátanak el. Ilyen helyzetben az ígéret számonkérése konyakrendelés volna? Ha elkészült már az a bizonyos egyetlen, a kormány szája íze szerint való erkölcstantankönyv, javasoljuk: a szóvivő feltétlenül olvassa el.