Egy kormányközeli szakember lapunknak azt mondta, a karcsúsítás részeként fölmerült, hogy a párhuzamos feladatokat ellátó háttérintézményekből ágazatonként csak egy maradjon. Mindez érintené az oktatási, a nyugdíj-biztosítási, a közlekedési, a honvédségi hivatalokat és az egészségügyi háttérintézményeket, így megszűnhetne például az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is. Mindez aligha független attól, hogy értesüléseink szerint az IMF-delegáció a nyáron azzal az észrevétellel távozott Magyarországról: a köztisztviselők és közalkalmazottak száma legalább 40 százalékkal magasabb, mint amennyire a feladatok ellátásához szükség van.

Varga Mihály, az IMF-tárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszter egy tévéműsorban ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy csökkenteni kell a bürokráciát, az állami szektort, mert még mindig magas az újraosztás aránya. A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) alelnöke, Fehér József elképzelhetetlennek tart negyvenszázalékos leépítést a közszférában. Szerinte ha ez megtörténne, akkor „egyszerűbb lenne becsukni a boltot”. Az alelnök elképzelhetőnek tartja, hogy csupán egy újabb kommunikációs trükkről van szó.

Kiszivárogtatják, hogy az IMF negyvenszázalékos leépítést akar, majd sietve közlik: a kormány nem enged efféle, a magyar emberek érdekeit sértő követeléseknek. Ha pedig tényleg lesznek elbocsátások, mindenki örülhet annak, hogy csak minden tizedik alkalmazottat küldik el. Itthon az összes foglalkoztatott 18-20 százaléka dolgozik a költségvetési szférában, a mediterrán országokban ez az arány 25-27, a skandináv államokban 23-25 százalék.

Három hete, a közszolgálati egyetem tanévnyitóján még kiszámítható, rugalmas életpályamodellről volt szó