Véletlenek sorozatának köszönhető, hogy Gosia harminc éve Magyarországon él. Bár hajdan érdekesnek találta a furcsán hangzó nyelvet, mégis a sors rendelésének tartja, hogy magyar szakra jelentkezett a Varsói Egyetemen. Férjét is a véletlen sodorta az útjába: negyedéves korában Püspökladány mellett autóstoppolt barátnőivel, amikor a Budapestre tartó fiatalember felvette őket. Sötétkék szemei öntudatosan izzanak, mégis végig mosolyognak. Pillantása többféle színben játszik: elérzékenyülve néz maga elé, miközben büszkén mesél örökké tevékeny édesanyjáról, akinek több mint hetvenévesen is tele van a határidőnaplója. És a fiáról, akivel időnként kettesben kirándulni mennek.

Amikor a barátai kerülnek szóba, szélesen elmosolyodik. – Néhány éve alapítottunk egy egyesületet. Az egyik barátnőm létrehozott egy nemzetiségi önkormányzatot, így szervezett kereteken belül kulturális programokat találhatunk ki – meséli. – Azelőtt is voltak filmklubok, de mi inkább megalapítottuk a saját egyesületünket. Azt vettük észre, hogy ötven-hatvan éves korunk felett egyre inkább tele vagyunk energiával, amit valahogy fel szeretnénk használni – mondja, majd ámulatba ejtő felsorolásba kezd: interaktív múltidéző filmestek, lengyel–magyar piknik, városfelfedező kalandtúra, macskanap, tollbamondó verseny, szabadegyetem – úgy tűnik, a néhány fős lengyel „kulturális nagykövetség” fantáziája nem ismer határokat, ha önmagukat és egymást támogatva tanulhatnak.

Rendszeres és alkalmi rendezvényeiket zömmel külföldi példákról mintázzák. – A „harmadik nemzedék” nyitott egyetemének ötlete Nyugat-Európából származik, de néhány éve Lengyelországban is egyre több szabad kurzus nyílik a mi korosztályunknak – világosít fel Gosia. – Technikai okok miatt mi csak havi egy alkalmat tudunk szervezni. Mindig más előadót hívunk, a téma és a tudományterület is változó. Az ELTE-n bérelünk egy termet, minden a szokásos egyetemi keretek között zajlik: van rektorunk, és leckekönyv is. Hihetetlen volt látni, amikor a hallgatók először beléptek a terembe. Körülnéztek, és vidáman ültek be a padokba: újra egyetemisták lettek.