A kegyelmi rendeletet Alijev elnök írta alá, s nyilván alaposan meggyőződött azokról az okokról, amelyek indokolták a baltás agyonverést. Az érvek közül sokat magunk is fel tudunk sorolni, ha felidézzük laktanyában töltött éveinket, amikor sokszor éreztük úgy, egy hetek óta mosatlan láb, a normálistól eltérően működő béltraktus elegendő ok arra, hogy kockáztassuk az életfogytiglant.

Hanem az az ok soha nem jutott volna eszünkbe, amit Larisza Alaverdján örmény parlamenti képviselő Safarov hazaérkezése előtti jereváni sajtóértekezletén előtárt. Hogy Azerbajdzsán Magyarországnak ígért pénzügyi segítséggel akarja elérni a gyilkos elengedését, hírek szerint ugyanis esetleg két-hárommilliárd dollárért magyar államkötvényeket venne. Ők ezért mindenesetre szakítottak velünk.

Mi a gond? Azerbajdzsán kemény diktatúra ugyan, de alkotmányos. A kegyelmi döntést az azeri államfő az ország alkotmánya elnöki jogköröket felsoroló cikkelyei alapján hozta meg. Vagyis csak megvalósulni látszik a magyar kormányfő óhaja, aminek Bakuban tett látogatásakor adott hangot: szorosabbá fonódnak az uniós Magyarország és a gazdag Azerbajdzsán kapcsolatai. A szégyen, hogy hírbe hoztuk magunkat a gyilkos üzlettel, az meg mit se számít. Pedig szégyen.