Gimnázium kiterítve
Hosszú pereskedés után a napokban kapta meg jogerős felmentő ítéletét az esztergomi Szent István Gimnáziumból elbocsátott hét pedagógus, akit 2009 augusztusában menesztettek. Az volt a vád ellenük, hogy a tanév végi „diáklázadás” alatt nem tartották meg óráikat, adminisztrációs hibákat vétettek, és bírálták az igazgatót. Az előző tanév utolsó napján akkor egy istvános diák öngyilkosságot követett el. Ülünk a Duna-parti kávéház teraszán. Ketten jöttek el. Azt mondják, a három évig tartó pereskedés alatt kimosódott belőlük minden indulat.
Ma sem értik, hogyan kerültek bele a politika óriásgépezetébe. – 2009-ben, a tanévkezdés előtt három nappal kaptuk kézhez a felmondólevelünket, akkor már nem tudtunk máshova jelentkezni. Mivel hetünket fegyelmivel bocsátottak el, hiába lettünk munkanélküliek, három hónapig nem kaptunk segélyt, egy fillér nélkül maradtunk. Az első évben egyikünknek sikerült elhelyezkednie, a többiek alkalmi munkákból éltek, volt olyan közöttünk, aki két évig nem kapott állást. Olyasmiért bűnhődtünk, amit el sem követtünk – mondja Zara Melinda, az elbocsátott tanárok egyike.
Kolléganője, aki egzisztenciális okokra hivatkozva neve elhallgatását kéri, így emlékszik: – Egész nyáron húzódott a dolog. A rendőrségi vizsgálat azzal zárult le, hogy a tanárok nem voltak felelősségre vonhatók az öngyilkosságot elkövető gyerek haláláért, tehát emiatt nem lehetett minket kirúgni. Ezután hangsúlyozottan érzékeltük, hogy koncepciós per áldozatai vagyunk. Arra alapozták az elbocsátásunkat, hogy a diák sztrájk napján nem írtuk be a hiányzókat, és nem tartottuk meg az órákat. A 25 fős tanári karból 22 tanár ellen indítottak fegyelmi vizsgálatot, valószínűleg azért, hogy a tanári karból ne jöhessen létre a fegyelmi bizottság.
Így is történt, az önkormányzattól jött a két vizsgálóbiztos és a háromtagú fegyelmi bizottság. Habár mindenkivel szemben ugyanazok voltak a vádpontok, néhányan megrovással megúszták, de a többiekkel szemben lefolytatták a vizsgálatot. Augusztus 27-én ért véget a kihallgatás, másnap délben készen állt a hét emberre vonatkozó, fejenként nyolcoldalas elbocsátási határozat, pedig a fegyelmi bizottságban egyetlen jogász sem ült – sorolja. Azt mondják, a kirúgásuk után minden hónap végén összejöttek valamelyikük lakásán, hogy megbeszéljék a fejleményeket. Először úgy gondolták, mindenáron vissza akarják kapni a munkájukat, de amikor látták, milyen sebességgel zajlik az iskolájuk szétzilálása, letettek erről.
– Már azok a tanártársaink sincsenek ott, akik csak megrovást kaptak. Úgy küldték el őket, hogy a kirúgottak helyére felvettek új tanárokat. A félelmetes az volt az egészben, hogy fokozatosan azok váltak létszámfelettivé, akik évtizedek óta ott tanítottak – mesélik. 2004-ben a Szatmári Irgalmas Nővérek rendje visszaigényelte a Szent István Gimnázium belvárosi épületét az egyházi kártalanítás keretében. Ebben az évben a Medgyessy-kormány 1,6 milliárd forintos megváltásban állapodott meg a Meggyes Tamás vezette önkormányzattal, ebből kellett megoldani a Szent István Gimnázium és az épületben működő kereskedelmi iskola sorsát.
A város vállalta, hogy 2006-ig átadja az épületet az irgalmas nővéreknek, illetve az általuk működtetett Árpádházi Szent Erzsébet középiskolának, amely hamarosan el is foglalta a felső szintet. A város 2004-ben felvette az 1,6milliárdos kárpótlást, a költségvetésében azonban ez sem a következő évben, sem az utána következőben nem szerepelt. 2007-benmár úgy iskolázták be a gyerekeket, hogy senki sem tudta, hol kezdi az új tanévet. A szülők nyugtalankodtak, emiatt Sitku Pál igazgató több levelet is küldött az önkormányzatnak, de ezekre nem érkezett válasz. Megelégelve a városháza hallgatását, egy szülő, aki egyben helyi képviselő is volt, rendkívüli testületi ülést kezdeményezett.
A testület fideszes többsége nem jelent meg az ülésen. Végül a városvezetés a várostól nyolc kilométerre fekvő, használaton kívüli iskolaépületet jelölte ki, ahová csak átmenetileg mehettek, mert az egyik városi általános iskola már évek óta várta a renoválását. Mivel az önkormányzattól egy fillért sem kaptak, a tanév végén az igazgató irányításával a tanári kar szervezte meg és bonyolította le a kiköltözést. A zűrzavaros nyár után az őszi tanévkezdés három napot csúszott. Sitku Pál igazgató szóvá is tette a helyi lapban: a városvezetés évek óta tudja, hogy négyszáz diák elhelyezését kell megoldani, mégsem sikerült időben megfelelő körülményeket teremtenie. A nyilatkozatot követően Meggyes Tamás polgármester bizalomvesztésre hivatkozva felszólította Sitkut az igazgatói megbízás közös megegyezéssel történő megszüntetésére.
Bár, mint mondta, a személye ellen nincs kifogása, hibáztatta azért, amiért nem tudta „kordában tartani a tantestületet”. Azt is felrótták az igazgatónak, hogy Zara Melinda tanárnő újságíró férjének azt nyilatkozta: arra számítottak, hogy a két iskola elhelyezésére szánt 1,6 milliárd forint egyházi kárpótlásból megszületik a Szent István új épülete. Az összeg felhasználását boncolgató újságírói kérdésre úgy válaszolt: „Sorsát ne kérdezze, ha nekünk biztosítanak helyet, nincs kérdeznivalóm.” A cikk megjelenése után a polgármester testületi ülésen terjesztette elő: megvonják a gimnáziumtól az igazgatóhelyettesi poszt finanszírozását, a tisztséget Zara Melinda töltötte be, megosztva Barsi Évával.
Ezután a Hídlap című önkormányzati újságban üzent az önkormányzat a pedagógusoknak: átgondolják az iskola vezetését. Mivel az igazgatóhelyettesi státus megszűntével az iskolavezetés egy személyre olvadt, nyilvánvaló volt, hogy ez az igazgató menesztését jelenti. A diákok és a szülők petícióban kérték a polgármestert a döntés megmásítására, szimpátiatüntetést is szerveztek – hiába. A felmentési indítványt 12-11 arányban elfogadta a testület. Igennel csak a fideszes képviselők szavaztak. Ekkor az egyik helyi internetes portál bojkottra szólított fel „minden jó érzésű esztergomi polgárt”, és arra kérte a lakosságot, hogy a Szent István Gimnáziummal történt méltánytalan eseményekre válaszul határozatlan ideig ne költsenek pénzt a 12 igennel szavazó képviselő üzleti érdekeltségébe tartozó vendéglátó-szolgáltató helyeken és boltokban.
Az önkormányzat eközben ötéves pályázatot írt ki a megüresedett igazgatói helyre. Sitku Pál utódjául a korábban igazgatóhelyettesi feladatokat ellátó Barsi Évát szerették volna a szülők és a tanárok, de mivel az önkormányzat a törvényességet mellőzve neki csak fél évre adott volna bizalmat, a tanárnő nem vállalta a feladatot. „Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy” – adott magyarázatot döntésére a testület előtti meghallgatáson a tanárnő. Hamarosan Meggyes Tamás polgármester levélben kérdezte meg a tanárokat, hogy közülük valaki elvállalná-e az igazgatóságot – fél évre. Nem volt jelentkező. Végül hosszas huzavona után az önkormányzat kívülről keresett és talált igazgatót.
A választás a harmincas éveinek és pályájának elején járó, az iskolaigazgatásban tapasztalatlan Kurnász Lászlóra esett, és bár pályázatát a tanári kar 97 százaléka minősíthetetlennek találta, kinevezését nem támogatta sem az iskolaszék, sem a diákönkormányzat, a képviselő-testület többsége bizalmat szavazott neki. Az új igazgató első döntései egyikével a rá szavazó három százalékot képviselő tanárnőt igazgatóhelyettesnek nevezte ki. Ekkorra az ügy már rég túllépte az iskola falait. A gimnázium nyugdíjas címzetes igazgatója és volt istvános diákok is tiltakoztak a képviselő-testületnél, szót emelve az eddig hozott intézkedések alapján aligha leplezhető önkormányzati szándék ellen, amely a Szent István nevét viselő 320 éves iskola lepusztításával annak megszüntetését és/vagy más iskolába való olvasztását szorgalmazza.
Erre az időre esett, hogy a városi újságban összehasonlítás jelent meg, amelyben adatokkal igyekeztek bizonyítani: a Szent István Gimnázium eredményei messze elmaradnak a riválisnak titulált Dobó Katalin Gimnáziuméitől. E valótlanságokra az Országos Közoktatási Intézet és az oktatási minisztérium abszolút mérési eredményeivel válaszolt a tanári kar. 2009 júniusában Kurnász László igazgató új helyettes kinevezésére készült. Még javában tartott a pályáztatás, amikor a diákok másik iskolában tanuló társaiktól megtudták, egyik tanáruk úgy búcsúzott tőlük az utolsó órán, megy igazgatóhelyettesnek az Istvánba „rendet csinálni”. A diákönkormányzat ekkor megkérte Kurnász Lászlót, hogy ne kívülről hozzon igazgatóhelyettest, hanem a régi tanáraik közül válasszon, valamint garanciákat szerettek volna kapni tőle, hogy nem változtat a tantestület összetételén sem.
A kedvező válasz elmaradt, és a diák önkormányzat az igazgatóval egyeztetve az utolsó tanítási napra gyűlést szervezett. Zara Melinda így idézi föl június 13-át: „Valami zsizsegést lehetett látni, de nem tudtuk konkrétan, mit terveznek. A tanáriban hallottam, hogy egy gyerekhang bemondja az iskolarádióban: mindenki menjen le az udvarra. Amikor lementem, már tömeg volt, a gyerekek nagy része és a tanárok közül is többen ott voltak. A gyerekek az igazgató felszólítása ellenére nem mentek be az épületbe, kint maradtak az udvaron. Igazából senki sem tudta, mi ilyenkor a helyes és a törvényes magatartás. Egy biztos, az igazgató nem adott egyértelmű utasítást, hogy mit kell tenniük a tanároknak. Kurnász László akkor úgy nyilatkozott, szerinte a diákoknak joguk van véleményt nyilvánítani, de arra nincsen joguk, hogy ne menjenek be a tanórára.
„A tanáriban is elmondtam, hogy a tanároknak tanítaniuk kell, és beírniuk a naplóba a hiányzókat a »diáksztrájk« alatt.” Az egyik tanuló, V. Balázs, a diákönkormányzati ülést megunva, az osztályteremben meggyújtott egy újságot, és megégetett egy padot. A tanárok észrevették a rongálást, és megszidták érte. A fiú aznap délután vonat elé vetette magát. A mobiltelefonján rögzített utolsó videoüzenetében azt mondta: „Nem akartam szégyent hozni az iskolára.” A tragédia után Meggyes Tamás polgármester – mielőtt még az iskolaigazgatóval beszélt volna a történtekről – magánvéleményként a TV2Mokka címűműsorában egyebek közt az mondta, hogy „komoly pedagógusi hibák lesznek megállapíthatók”.
A tanárok közül senkinek sem adtak megszólalási lehetőséget a műsorban. A tragikus eset alapot adott arra, hogy az önkormányzat diktátumai ellen tiltakozó pedagógusok ellenállását végleg felszámolják. A Szent István Gimnázium nem is olyan rég még az ország legjobb középiskolái közé tartozott, ekkor azonban már csökkeni kezdett a jelentkezők száma. A gimnáziumnak a városból való kiköltözése előtt tizenkét osztálya, háromszáznyolcvan diákja, huszonhat tanára volt. A költözés után ugyanennyi osztályban huszonhárom tanár oktatott – hatvannal kevesebb gyermeket. A gimnáziumot körüllengő botrányszag hatására a nyári szünetben harminc, az új tanév első hetében további harminc gyermeket írattak más iskolába a szüleik.
Tavaly az önkormányzat összevont és a belvárosba költöztetett három iskolát, ezek egyike a Szent István Gimnázium volt. Az új intézmény a Szent Imre Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola nevet kapta. A jelentkezők alacsony száma miatt azonban a fenntartó az idén már egyetlen gimnáziumi osztály indítását sem engedélyezte a Szent Imrében. A Meggyes-érában eladósodott esztergomi önkormányzat állami fenntartásba vett iskoláiban áprilisban új intézményvezetőket neveztek ki. Kurnász László igazgatói pályázata most sikertelen lett, helyette új vezetőt választottak az összevont Szent Imre élére.
A 2009-ben szélnek eresztett pedagógusok, akikről volt tanítványaik úgy nyilatkoztak, „a legmegbecsültebb tanárok voltak az iskolában”,ma már szinte mind oktatásiintézmény-vezetőként dolgoznak – Esztergomon kívül. A Tatabányai Munkaügyi Bíróság hetüknek a kamatokkal és az eljárási illetékkel együtt mintegy hetvenmillió forint kifizetését ítélte meg. Az összeget a bírósági végzés kézhezvételétől számított 15 napon belül kell kifizetni. A Szent Imre frissen kinevezett igazgatója már utalt rá, hogy ha az iskolára terhelik az összeg kifizetését, még krétára és fizetésre sem futja az új tanévben. A tanárok is elképzelhetőnek tartják, hogy állami pénzből fizetik ki őket, majd az összeget ráterhelik a városra. Ami elképzelhetetlen: hogy a felelősök nyilvánosan bocsánatot kérjenek a tanároktól az értelmetlen meghurcoltatásért, a várostól pedig a tönkretett iskoláért.
