Bomba sztori lépfenével
De a posta inkább hallgat. Legalábbis hiába kérdeztük, hogy mi minden kerül elő a munkatársai gondjaira bízott gyanús borítékokból, dobozokból, a társaság biztonsági megfontolásokra hivatkozva kitért a válaszadás elől. Hivatali időn túl azonban a titkolózó postások is megnyílnak. Elég elvegyülni köreikben ahhoz, hogy elpanaszolják: ha ügyfeleik nem egymást ijesztgetnék leveleikkel, vagy ha meggondolnák, mit tesznek egy postacsomagba, a biológiai és vegyvédelmi szakembereknek kevesebb költséges feladatuk lenne a postákon, akárcsak a rendőröknek, tűzszerészeknek.
A pánikkeltő küldeményekről statisztikákat felesleges keresni, ilyesmi hivatalosan állítólag nem is létezik. Aki konkrét számokat szeretne látni, talán a bennfentes postások íróasztalfiókjában találna valamit. De ott sem sokat. Legfeljebb azt tudhatná meg, hogy a Magyar Posta évente néhány tucatnyi riasztást kap hálózata küldemények felvételével, feldolgozásával, továbbításával foglalkozó szolgálati helyeiről, illetve néhány címzettől gyanús levelekről, veszélyesnek látszó csomagokról. Ezekről az elmúlt években rendszerint kiderült, hogy ártalmatlanok, semmiféle kockázatot nem jelentenek a velük érintkezésbe kerülőkre nézve.
A postásoknak viszont annál több bosszúságot okoztak. Olyannyira, hogy a különféle esetek kezelésében a Magyar Posta nagy gyakorlatot szerezhetett. Ezt sejteti, hogy a postán már azt is tudják, minek mikor van szezonja. A lépfenevírussal fenyegetőző levél mellé csomagolt „fehér poros” leveleké például a tapasztalatok szerint a politikai kampányidőszakokban jön el. Az országgyűlési és önkormányzati választások éveiben általában 20-25 ilyen levél bukkan fel.
A politikusoknak címzett, porral töltött borítékok egy része még a postán kezdi szórni tartalmát, mások a címzett irodájának szőnyegét terítik be tartalmukkal. Mindkét eset azzal a kellemetlenséggel jár, hogy amíg a kiszóródott anyagot nem azonosítják, a vele kapcsolatba kerülőket úgy kell kezelni, mintha valóban lépfenefertőzés áldozatai lennének. Ami nem csekélység, hiszen ennek a baktériumnak a spórája belélegezve halálos kimenetelű betegséget okoz. Ilyenkor az érintett, legyen postás vagy politikus, orvosra szorul. A gyanús porral érintkező területet pedig akkor is le kell zárni, ha postahivatal, pártiroda, netán magánlakás.
Örülni legfeljebb akkor lehet, amikor kiderül: a fenyegető levél mellé valójában nem veszélyes anyagot, hanem lisztet, porcukrot, sót, esetleg krétaport csomagoltak. Más kérdés, hogy a szinte kivétel nélkül rendkívül pontosan megcímzett, porral töltött borítékban postára adott fenyegető levelek feladóit szinte lehetetlen megtalálni. Ezen az sem változtat, hogy a fenyegető levél küldése zaklatásnak számít, és akár szabadságvesztéssel is büntethető. A bombagyanús küldemények felbukkanásának a postások szerint karácsony előtt a legnagyobb a valószínűsége. Az egymástól távol élő rokonok, barátok ilyenkor gyakran lepik meg egymást a posta közreműködésével.
Vannak, akik a nagymamát szeretnék megörvendeztetni egy új elektromos vekkerrel, mások karórát küldenek. Ami postára adva csak akkor okoz zavart, ha a figyelmetlen feladó a készülékből elfelejtette kivenni az elemet. A működő órát tartalmazó pakk ugyanis az esetek többségében ketyeg, felkeltve a gyanút, hogy a díszes csomagolás alatt esetleg robbanószerkezet várja a beállított pillanatot. Márpedig, ha a gyanú megfogant, a postások nem tehetnek mást, rendőrt hívnak. Az pedig tűzszerészt. Évente úgy 20-25 alkalommal. A gyanús csomagot ilyenkor egy bomba kezeléséhez méltó óvatossággal szabadtérbe viszik, ahol aztán a szakképzett bombaszakértők, feltehetőleg teljes védőöltözetben, kicsomagolják a zajt okozó szerkezetet.
A tűzszerészek a megmondhatói, hogy a zajt keltő csomagban nem csak az órához hasonló, szalonképes szerkezetek lapulhatnak. A postások legalábbis állítják: a biztonsági intézkedések maradéktalan betartása mellett felbontott csomagok között több olyannal is találkoztak, amelyben bekapcsolódott szexuális örömszerző eszköz rejtőzött. De ez még nem minden. Vannak olyan küldemények is, amelyeket a posta saját hatáskörében, külső közreműködők nélkül is kibont. Akadt már fent a társaság rostáján mozgó, nyüszítő pakk, amelyben élő állatot utaztattak.
És volt olyan csomag is, amelyet a nyári hőségben megromlott torta átható bűze miatt szelektáltak ki. Bármennyi kellemetlenség adódik is egy-egy furcsa borítékkal, esetleg dobozzal, a legfontosabb, hogy valódi bombát és fertőző anyagot még egyetlen küldeményben sem találtak. Ezen feltehetőleg az sem változtatna, ha nem kezelnék titkokként, mit csinálnak rosszul az ügyfelek. Ha valaki rosszban sántikál, aligha a postai statisztikákból merít ötletet, aki viszont órát vagy más zajos eszközt tesz a csomagba, talán kivenné az elemet.
